Sikerült ismét egy „inkább bekuckóznék” napot választani az úszáshoz. Az eső ma is megállás nélkül esett, hideg volt (még a téli kabátomat is vissza kellett vennem!!!) Egész nap abban bíztam, hogy valami csak történik, ami miatt elnapolhatom a mára betervezett edzést (vagy minek is hívjuk)… Fel is csillant a remény, amikor a fodrászunk közölte, hogy a megbeszélt 19.00 helyett inkább 19:50-re vigyem a gyerekeket hajat vágatni. Gondoltam, lesz ebből 20:50 is és akkor kénytelen leszek lemondani a randit Ildivel – együtt úszunk, ő is készül az átúszásra :-). De a gyerekek időben meg lettek nyírva :-)  Úgyhogy fektetés után célba vettem az uszodát. A kettő perces út alatt ez kattogott a fejemben: „egy porcikám sem kívánja ezt most”. Majd Ildi ezzel fogadott az uszoda bejáratánál: „egy porcikám sem kívánja ezt most”. Ebben a fergeteges hangulatban csobbantunk bele az alig 24 fokos vízbe, de ott valahogy valami rögtön átkattant és olyannyira lendületbe jöttünk, hogy gyorsan lenyomtunk 1 km-t, majd felvetettem, hogy szerintem ez mára pont elég is lesz, sőt túl is teljesítettünk. De Ildi azt mondta, menjünk tovább. Úgyhogy 1.5 km lett a vége. Meg persze egy jó kis szaunázás - megérdemeltük. Hazafelé már az eső sem esett, sőt már a télikabátra sem volt szükség. Csak jól zárult ez a borongós nap. Kérlek segíts abban, hogy az adománygyűjtés is jól záruljon! Támogatásoddal súlyosan beteg gyerekeknek segítesz azáltal, hogy a Bátor Táborban sorsfordító élményeket és erőt gyűjthetnek az élethez, a gyógyuláshoz, a kalandok során nemcsak a rájuk váró feladatokkal lesznek képesek szembeszállni, hanem a betegségükkel is. Csempésszünk mosolyt az arcukra! Köszönöm ♥