Fél-“úton”
Sziasztok! Félidőben a felkészülés. Múlt héten a Juvenilis-Diab-Help tábor alatt sem maradtak el a reggeli edzések. ;) Igaz összesen 28 órat aludtam 6 éjszaka alatt ami nem segítette elő a regenerációt de a tervezett km-ek összegyűltek. Rákészülve a versenyre a Balaton parton edzhettem. A mai napon pedig kikerül a Budai Magánorvosi Centrumba a gyűjtő dobozka. Ezúton is hálásan köszönöm dr. Torzsa Péternek és dr. Pácz Alexandrának a lehetőséget és példaértékű hozzáállásukat a nemes ügyhöz.
További blogbejegyzéseim
Leírni a leírhatatlant
Emese: Akkor nekiveselkedem a verseny élmény leírásának - tőszavakban kifejezőbb lesz: 33 fok + nem tudom hány %-os páratartalom - de nagyon sok, alhasi görcs 2-15. km-ig, egy lila lábköröm, izó-víz-izó-kóla-izó-víz. Ami igazán megmarad az útvonal, rengeteg szurkoló, valódi-kézzel fogható 4D-s pulzuskontroll, átfutás a locsolón, frissülés a szökőkútnál, pacsi apával félúton, fülig érő mosoly 12 kg-ig biztosan, a 18-ig pedig fél-fülig érő. Ez mind dióhéjban 2:14 perc alatt. Őszintén köszönök minden biztató ölelést, mosolyt és szóbeli drukkolást. A 15. km után gondolatban sokat vettem ...
Köszönjük az adományokat
Sziasztok! Első leghosszabb távok futása, első közös vidéki futás, első naplementés - majd esti dunaparti futás, első tájfutás, első szakadó esőben futás - szóval sok első élmény köthető ehhez a félmaratoni felkészüléshez. S erre az első élményes füzérsorra következő gyöngyszemként kerüljön az első blogbejegyzésünk. Végre elkezdett színesedni a kis lila karika és ezzel lendületet is kaptam (Emese), hogy a jövő heti edzéstervem összeállítsam. Egyet állíthatok, nem fogok unatkozni! Köszönjük a kezdő támogatást és kezdő löketet, annak aki az ELSŐ volt, de persze mindenki másnak is. ...