Az élet nem áll meg
Véget ért egy versenyhétvége, de aki egyszer belekerült a sodrásba, az hamar a bőség zavarában találja magát. Nekem is folytatódnak az edzések, a táncpróbák. Közeledik a fellépés napja, előtte, még aznap délelőtt elmegyek egy teljesítménytúrára, és a Kolonics György emlékfutáson is részt veszek azon a héten, pár nappal korábban. Szóval úgy néz ki, nagyon aktív ez a hónap, ami jó. Jobban alszom, ez is jó. És egy másik hobbimmal is összekötöm a sportot, az utazással. Tetszik, hogy kulturált a közösség ezeken az eseményeken, senki nem marad magára, senkit nem hagyunk bajban, segít, aki tud, ha kell, ez pedig nagyon jó. A hétköznapok szürkeségét feldobja, és olyan, mint egy nagy család, ahol az emberek törődnek egymással.
További blogbejegyzéseim
Jótékony sportolónak lenni jó
Annyi jó cél van, oly sok módon próbálnak különböző emberek, szervezetek segíteni másokon, támogatni egy célt. Mégis az egyik legemberközelibb a sport, amin keresztül úgy tudsz segíteni másoknak, hogy közben személyes példával is hozzájárulsz, és segíthetsz azoknak, akikért vállaltad, de segítesz a másik oldalon állóknak is, megmozgatod őket, követni fogják a példádat, mert látják, hogy honnan indultál, hogy te is küzdöttél és küzdesz, és neked is vannak gyengébb pillanataid, te is sérülsz, te is tévedsz, de tanulsz belőle, talpra állsz, és fejlődsz. Ez motivál másokat is. Mai nappal a ...
Ha valami egyszer beindul…
Tegnap újabb eseményen vettem részt, ezúttal egy 9km-es teljesítménytúrán Budán. Egyedül indultam el, és egy családhoz csatlakoztam, akik szintén erre az eseményre és erre a távra mentek. Remek időnk volt, és nekem is jó volt a gyerekek tempója. Nem akartam túlhajtani magam, meg fotózni is akartam közben. Az egyik kislány hiányolta a túrabotot, de ezt hamarosan megoldották az erdőben talált faágakkal, és próbálgatta, hogyan kell használni. Én vittem a sajátomat, és segítettem neki egy kicsit, a végére egészen belejött. Azt hiszem, mind jól éreztük magunkat, és elég is volt most ...
Célba értem, ráadásul duplán – egy eredményes nap margójára
Ma reggel 5:30-kor csörgött az ébresztő, de kellett egy kis nyújtózás még, hogy kibújjak a paplan alól. Mégiscsak szombat van. De nem forgolódtam sokáig, mert készülni és indulni kellett, nem húzhattam az időt. Ha már eldöntöttem, hogy megyek, akkor csak vis maior esetek tarthatnak fel. Szóval kikászálódtam az ágyból, a fagyasztóból előkotortam egy szelet kenyeret a reggelihez, és kitettem, hogy olvadjon fel, mire minden mással elkészülök. Tisztálkodás, öltözés, még a táskákba bepakolni, ami kell, igazolványok, bérlet, jegy, egyéb papírok ellenőrzése, telefonok feltöltve... a kenyér ...