SR élménybeszámoló és köszönet Nektek!

Kedves Támogatóim és Mindenki, aki olvassa! Tényleg nem tudom, hol kezdjem, elég hosszú, izgalmas és csodálatos út vezetett ez idáig és még nincs vége... :) Nem fogom a kályhától kezdeni, mert akkor annál is hosszabb lenne, mint amennyire lesz... de akinek így is hosszú, nyugodtan tekerjen oda, amelyik rész érdekli. Adománygyűjtés Március 23-án lépett életbe a kampányom, kb. 3 héttel a verseny előtt. Ennyi idő alatt sikerült 126.000 Ft-ot összegyűjtenünk, amiért leírhatatlanul hálás vagyok Nektek! Ezt kaptuk ma e-mailben: " A hétvégén összesen 6-an sprinteltetek lilában, és a mai napig közös erővel  612 601 forintot gyűjtöttetek a Bátor Táborban gyógyuló daganatos és krónikusan beteg gyerekek és családjaik számára. " Azt hiszem, már ez bizonyíték arra, hogy közösen milyen csodálatos dolgokra vagyunk képesek. És itt nem (csak) az összegyűlt összegről van szó, hanem az összefogásról, a segítségnyújtásról. A gyűjtésem alatt sok olyan dolog ért, ami eszembe juttatta A jövő kezdete c. filmből az "Add tovább mozgalmat". Nagyon hálás vagyok ezekért az élményekért, segítségekért is. [ És megnéztem, hogy mekkora összeget gyűjtöttek össze ugyanezen a hétvégén a bp-i Városvédő Futáson... ahol nem csak 6-an indultak az Élménykülönítmény színeiben... bámulatos az összefogás ereje! :) ] Nem szeretném teljesen összegezni az adománygyűjtésemet, mert április végéig még nyitva lesz a kampányom az oldalon. Már csak 24.000 Ft hiányzik az általam vállalt 150.000 Ft-ból, úgyhogy kérek mindenkit, aki még nem tette meg, de tud és szeretne segíteni, az tegye meg! Köszönöm előre is! Aki nem tudná, hogy hová megy az adomány: - Bátor Tábor: https://www.youtube.com/watch?v=ZzXFQDiDS_I - Magaskötél-pálya: https://www.youtube.com/watch?v=bohvv4YrS4Q Hivatalos nagykanizsai pályaadatok " Táv: 8,19 km Szintemelkedés: 223 m Akadályok száma: 24+1 (a rajtban) " Pályarajz: https://bit.ly/2JPt8WG   Nagykanizsa Spartan Sprint - Hivatalos videó: https://www.youtube.com/watch?v=ea87bTvKRKE - Időm: 1:40:05 - 4 rontott akadály (Multirig, Olympus, Dárda dobás, "A" majomlétra) ==> 120 (4x30) burpee - 7:30-kor rajtoltam az Age Group kategóriában [itt semmilyen külső segítséget nem lehet elfogadni, teljesen önállóan versenyzel, megkülönböztetett pánt miatt különös figyelemmel ellenőriznek, stb...]. Izgatottan vágtam neki, de 100%-osan csak az a 600m-es farönkcipelős túra hozott spártai hangulatba, ami 4. akadályként, viszonylag hamar érzékeltette az emberrel, hogy hova jött. Kicsit meg is sajnáltam az "elsőbálózókat". Aztán rögtön utána egy kis vizes akadály, mert hát ugye "száraz cipőben könnyű futni"... :) Nagyon szeretem ezeket a versenyeket! Amíg el nem jön valaki egy Spartan Race-re, addig hajlamos akár kinevetni is azt, aki leesik a kötélről, majomlétráról, összerogy egy rönk alatt, stb. A legegyszerűbb akadályokon is el lehet bukni és a legnehezebbek is sikerülhetnek váratlanul. Spartan Race szerencsére nem konditeremben/tornateremben van, hanem többnyire természetben. Nem mindegy, hogy melyik akadályhoz mennyire sárosan, vizesen érkezel oda stb. De többek között ez is lenyűgőző az egész versenyben. Azt sem tudod hány km lesz, azt sem, hogy mennyi szintemelkedés, hány és egyáltalán milyen akadályok várnak rád... mint az életben. :) " Tanuld meg: - legyőzni a legnagyobb akadályt, a saját akaratodat; - befogadni a legjobb barátodat, a fegyelmet; - eltüntetni a határaidat és új normákat felállítani; - elérni a végső célt: az akadályimmunitást! " /Joe De Sena, Spártára fel! c. könyv/ Van még bőven mit tanulnom, az biztos... de hát szépen lassan... :) Kötélmászás most nem vizesárokból indult, úgyhogy (az első körben) sikerült, aminek nagyon örültem. Eléggé a végén volt már és közvetlen előtte véreztem el hosszas harc után (a fal legvégén, a csengő alatt voltam már) az Olympus-on és a dárdadobáson. 1:40:05 lett az időm, ami lehetett volna jobb, hogyha azt a pár majdnem sikeresen bevett akadályt nem szúrom el, vagy gyorsabban burpee-zek. ( Meg persze még 1000 minden van a futástól az erősödésen keresztül, gyakorlásig, de én "csak egy zenész vagyok" :P ) Nagykanizsa Spartan Jótékonysági Sprint - Hivatalos videó: https://www.facebook.com/SpartanRaceHungary/videos/1981581078580886/ - Időm: 1:52:?? (saját mérés) - 6 rontott akadály (Multirig, Olympus, Dárda dobás, Kötélmászás, "A" majomlétra, Herkules felhúzás) ==> 180 (6x30) burpee [ Amúgy jótékonysági futamon nincs időmérés, nem kötelezőek az akadályok, többször lehet próbálkozni és burpee-zni sem kötelező... de én az 1. futam szerinti szabályok szerint mentem végig, mintha ez is Age Group futam lett volna és hagyományos Sprint. ] - Kb. 17:15-kor rajtoltunk el, úgyhogy volt időnk rápihenni a 2. körre. Az 1. után voltak bőven kételyeim, hogy ezt mégis hogyan fogom kivitelezni... :) Azért nekem még bőven fárasztó egy Sprint is, meg hát aki nem fárad el, az nem adott bele (közel se) mindent. Egy jó barátom, Tubi, a verseny hetén eldöntötte, hogy eljön velem és végigcsinál ő is 2 kört. Úgyhogy legalább együtt tudtunk tanakodni, hogy mire számíthatunk, kinek milye fáj a legjobban. :D A verseny csodás helyszínén közben gyönyörű idő, az étkező részen pedig családias, majális hangulat uralkodott. Beöltöztünk másodjára is és mentünk a bemelegítésre. Itt kicsit megcsúszott a program, de legalább hallhattuk a Spartan Race magyar vezetőségétől, hogy 333 induló jóvoltából (nevezések) összesen 2.464.208 Ft értékű támogatás gyűlt össze a Nagykanizsai Gyermekotthon javára. Közben az ember körbenéz, mindenki az egységes sárga jótékonysági pólóban... ez már Veszprémben is csodálatos látvány volt. Sokkal hangulatosabb bemelegítés következett, mint reggel és rajt... Azt vettem észre, hogy teljesen felszabadultam, "szárnyalok"... ezen a futamon éreztem meg, hogy hiába terveztem el fejben, hogy az 1. futamon nem fogok arra gondolni, hogy lesz 2. is, bizony bennem volt... élveztem azt is, de tudat alatt időnként stresszelt a dolog. A még rám váró pálya fejben volt már, nem volt ismeretlen, ami ezúttal inkább segített, mint ártott. Nyilván nem lettem hirtelen Rocky Balboa, de jól ment a futás, magamhoz képest pörögtek a burpee-k is. 2. körben az Olympus-on sokkal jobban mentem, de ugyanott rontottam el, ahol először. Ekkor már a 151-180. burpee-jeim következtek, az aznapi versenyeken összesítve. Aztán jött a dárdától az újabb pofon, 181-210. burpee. Aztán a kötélmászás, amire már szimplán elgyengült, elfáradt a kezem, karom, 211-240. burpee. Aztán az "A" majomlétra sárosan. Sok versenyen sikerült már, itt, aznap ezúttal sem, 241-270. burpee. Itt találkoztam az utolsó "Open" (nyílt) futamos versenyzővel. Teljesen ki volt már szegény, és már csak sárga pólósokat látott maga körül, akiknek nagy része átsétál az akadályokon burpee-k nélkül. Szerintem kifejezetten örült nekem, amikor odamentem mellé burpee-zni. Bíztattam és mentem tovább, gondolván, hogy innen már csak egy Herkules felhúzás, pár kisebb akadály és vége. Olyanon, hogy egy sima palánkon átmászásnál begörcsölt a bal vádlim, különösebben nem foglalkoztam már. (Meg szerencsére kicsit rányújtottam a palánk tetején és nagyjából rendbejött.) No de Herkules felhúzás... az a 40kg-os zsák megviccelt. Hurkot csináltam a kötéllel, mert tiszta sár volt... csak behurkoltam a másik kezemen található ujjaimat is. Ahogy nagy nehezen kiszedtem, kicsúszott, nem tudtam megtartani és leért a zsák. Mivel én úgy mentem, hogy csak 1x próbálkozom, újabb 30 burpee utolsó leckeként a pályáról... így jött össze a stílusos 300 burpee. :) Aztán ráadásként egy kis ijedtség, amikor X méter magasban melléléptem a hálónak... szerencsére közel sem jártam a vészhelyzethez, de megijedtem egy pillanatra... Izgalmas, nagy menet volt. Összegzés 3 nappal a verseny után, kicsit lila vállakkal, de újra erőm teljében, tele élménnyel, hasznos tapasztalatokkal és pozitivitással írom ezeket a sorokat. Nagyon örülök, hogy belevágtam a dupla menetbe, igazán különlegessé tette ezt a versenyt és egy teljesen új kihívás elé állított. Úgy érzem, becsülettel álltam a sarat. Szó szerint is. :) 2. körben teljesen egyértelművé vált nekem, hogy jóllehet azt meg tudom tenni, hogy akkor is belevágok, hogyha nem tudom, sikerül-e... [már jó ideje "így élek", próbálom, hogy ne tartson vissza a kudarctól való félelem, a kihívás nagysága...] de azért engem is be tud stresszelni, akkor is ha viszonylag jól kezelem. 1. körben rajtam volt, hogy most sokkal nagyobb felelősséggel futok, hiszen gyűjtök. Vállamat nyomhatta az is, hogy ez volt az első Spartan Race-em azóta, hogy növényi étrendre váltottam [december vége óta nem eszem húst, februárban hagytam el a többi állati eredetű ételt, italt is] és többen mondták [nem bántásból, hanem aggódásból], hogy nem lesz elég erőm/energiám. Olvastam könyvet, tanulmányokat erről és tudom, hogy már rengeteg élsportoló rácáfolt a sztereotípiákra... tudtam, hogy lehetséges, de ezek szerint picit mégis aggódtam. Legalább azon, hogy vajon én jól csinálom-e, nekem ez még új étrend. Láttam az edzéseken, hogy van erőm, energiám, de még egy Spartan Race-t sem csináltam így, nem hogy egyből kettőt... Ami önmagában is elég indok lett volna a tudatalattim izgatására. :) Maraton előtt is "csak" hittem benne, hogy sikerül, tudtam, hogy elbukhatom. No de akkor mi van, majd megpróbálom újra... :) Ez nem igazi elbukás. Így szoktam hozzáállni. Meg hittel, hogy az szóba sem jöhet, hogy nem sikerül, mert nem adom olyan könnyen... Nagyon örülök, hogy sikerült, de akkor sem lett volna tragédia, ha nem. Persze az a hölgy, aki állítólag sajnos "külső és belső bokatörést" (?!) szenvedett, biztos más jellegű és nagyságú kudarcot és tanulságot szűrt le. Készülni kell, különben elég balesetveszélyes. [Ezt nem a szegény nővel kapcsolatban írom, nem tudom, mennyit készült... hanem neked, olvasónak.] De az az utolsó Openes srác, aki jelentős túlsúllyal küzdötte át magát az akadályokon (segítséggel vagy nélküle), ő mekkora győztes lett aznap... Pedig papíron lehet, ő az utolsó. Az én szememben, az aznapi győztes. Sokszor eszembe jutott, hogy kikért is küzdök aznap... rengeteg plusz erőt és boldogságot adott ez nekem. Amit átélhettem érzéseket a két verseny alatt, azt tiszta szívből kívánom mindenkinek! És ez a nap nem lett volna ilyen, ha Ti nem támogattok a kampányomban, az őrültségeimben, az életben. Ki tudnék emelni embereket, akiknek különösen hálás vagyok, de ezt most nem teszem meg. Remélem tudják! Köszönöm!

További blogbejegyzéseim

Jégesőtől kezdve a napsütésig volt minden… no meg sok szintemelkedés!

Kubínska hoľa Spartan Super az Árvai-hegység gyönyörű természeti környezetében, Nyugati-Tátrára való kilátással... ? Jégesőtől kezdve, záporon keresztül a napsütésig volt minden... de a szervezők is gondoskodtak a frissítésről. Már az első pár km-en tóátúszás, sok vizes akadály, stb. ami hideg szélben hamar észhez téríti az embert, milyen versenyre is jött. Ennyi szintemelkedéssel ez egy igen komoly Super lett. Nehéz, emlékezetes küzdelem volt. 

!!! – RÁD – !!! is szükségünk van, “EGYÜTT MINDEN AKADÁLYT LE TUDUNK GYŐZNI!”

!!! - RÁD - !!! is szükségünk van, mert 22 napja áll az adománygyűjtésünk 41%-on! :( 83.000 Ft csodálatos összeg, amiért végtelenül hálásak vagyunk! A kitűzött 200.000 Ft-hoz viszont hiányzik még 113.000 Ft. A nehézségek nem kerülnek el minket, de nem adjuk fel! Zsókának kedden becsípődött egy ideg a vállában, nagyon bíztunk benne, hogy rendbe jön a versenyig, de sajnos nincs olyan állapotban a válla, hogy egy Spartan Super futamot végigcsináljon, illetve zenészként nem kockáztathat további, komolyabb sérülést. Így holnap (szombat) 9:00-kor Barnabás sajnos egyedül áll ...

Normafa, Erzsébet-kilátó 11km [adománygy.: 41%]

Kedves Olvasó! Szerdai TRX edzés után, ma súlyos izomlázzal mentünk futni a Normafára. Erzsébet-kilátóról még mindig csodálatos a kilátás... :) Edzés végén ereszkedtünk a belváros irányába, hogy szoktassuk a lábunkat a súlyos lejtmenetekhez is, ami szintén extra terhelés a lábnak. Jót edzettünk, tartalmas 11km lett a vége. Szeretnénk nagyon szépen megköszönni az adományokat, eddig 83.000 Ft-ot gyűjtöttünk össze közösen a Bátor Tábor daganatos és krónikus betegségben szenvedő fiatal Harcosainak élményterápiás gyógyulására. 41%-on áll az adománygyűjtés. Adománygyűjtési célunk ...