Már visszazökkentem a szürke hétköznapokba, de még mindig tart a 34. Bécs Maraton eufóriája. Az Élménykülönítmény és a FutaPécs SE tagjaként egy újabb emlékezetes futáson vagyok túl. A Bátor Tábor Alapítványnak gyűjtött támogatás 120%-os lett, így a futáson is extrán kellett teljesítenem. Nélkületek nem ment volna, de tudva, hogy mennyien segítenek, szurkolnak és küldik az energiákat közelről és távolról, ez is sikerült. A 2016. októberi eredményemen majdnem 15 percet javítva 4:11-es egyéni rekorddal értem célba. Közben megnéztem Bécs városát is futólag. Hatalmas és gyönyörű város, megannyi impozáns épülettel, történelmi és kulturális nevezetességgel és izgalmas helyszínnel. Még jó, hogy futva néztem meg őket, hiszen olyan sok a látnivaló, hogy egyébként mindenre nem lett volna mód. Igaz, vannak részek, amik futás közben kimaradtak, de ezeket előtte-utána a helyi szurkolótáborommal „bepótoltuk”. Külön fejezetet érdemel a Vienna City Marathon eseménysorozata, amely a nyitó Vienna Sports World Expótól a zárórendezvényig profi munka volt. Hatalmas tömegeket mozgatott meg, rengeteg kiállítás, látványos esemény és kulináris élményt adott. Kiemelten említésre méltó a Tésztaparti, amire a bécsi Városházán került sor. Gyönyörű és hatalmas díszterem, finom ételek és jobbnál jobb rendezvények vártak bennünket. És persze a futóesemények lebonyolítása is gördülékeny, izgalmas és felemelő volt. A maratont belülről megélni 9000 futótárs társaságában felemelő. Soha szebb élményt. A „köszönöm” kevés azt kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok mindenkinek a támogatásáért. Óriási élmény volt, sokat segítettünk vele a Bátraknak, magunknak és egymásnak. Ebben a küldetésben mindenki nyertes. A Bátrak, akik hosszabb-rövidebb időre elfelejthetik a gyógykezelések kínjait és fájdalmát. A rengeteg támogató, szurkoló, családtag, futótárs, aki főként a közösségi oldalakon keresztül szurkolt, buzdított, követte a felkészülésem és a futásom mozzanatait, és velem együtt örült a célbaérésnek. A helyszínen szorgoskodó szurkolótáborom, Márti, Móni, Ibolya Jude és Benjamin, akik a zord időjárás ellenére kísértek utamon, majd a célban vártak, hogy kitartásukat egy formabontó és rendhagyó bécsi városnézéssel koronázzuk meg. De azt hiszem, ennek a küldetésnek a legnagyobb nyertese én vagyok, hiszen olyan élményeke szereztem, amik egész életemben elkísérnek. Ez a küldetés is bizonyítja, mennyi mindenre megtanít, ha a jótékonyságból sportot űzünk. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A futást is, a jótékonykodást is. Soxeretettel. <3