Áprilisban a Vivicittá félmaratoni futóversenyen egyik Élménykülönítményes futótársammal Piroskával elhatároztuk hogy Augusztusban tartunk egy felkészítő futást a Velencei tó körül az Októberi Budapest maratonra amelyen mindketten indulni fogunk. A tókör 29 kilométer összesen de mi meghosszabítottuk még hattal, így 35 kilométerre növeltük a távot.Azt mondják 30 km fölött kezdődik a maraton. :) Tegnap el is érkezett a várva várt nap. Négyen csatlakoztak még hozzánk az Élménykülönítmény csapatából és Piroska fia Máté biciklivel,ő hozta a frissítőket. A várható meleg miatt korán indultunk vonattal Velencére a megbeszélt találkozóhelyre és fél hétkor már ott voltunk. Itt egy nem várt esemény történt,Máténak leengedett a biciklikereke el kellett vinnie javíttatni.Szerencsére Viki is biciklivel jött ezért átadtuk a frissítőket az ő hátizsákjába. Végre elindultunk! Tempót és időt nem terveztünk előre csak érzésből futottunk.Közben ébredezett a tó is strandolók még nem voltak csak horgászok ültek a parton, viszont egymás után bukkantak föl más futók is előttünk.Mikor Agárdon én elmaradtam a többiektől,amikor tovább indultam már messze jártak,Piroskát már csak Pákozdon értem utol.Itt már meleg is lett Viki többször visszafordult frissítővel értünk. Nekem innen kezdődött a neheze árnyék sehol csak az arborétumnál egy darabon.Itt eszembe jutott hogy a katonai emlékparkban van egy ivókút oda fölfutottam.Utána jött egy hosszú lejtő lefelé amit ki is használtam.Egy útelágazásnál megint utolértem Piroskát (az arborétumban kikerülte az emlékparkot)és utolért minket Máté is biciklivel.Innen hosszú egyenes szakasz következett Velencéig.A nap szüntelenül tűzött,hűtés semmi a bőrömnek,a strandon szerencsére voltak zuhanyzók alá is mártottam a fejem meg a sapkám annyira jól esett! Végre beértem a Velencei kerékpárkölcsönzőhöz a többiek Tamás,Bea.Balázs és Viki már ott voltak. Itt elköszöntünk tőlük,nekünk még meg kellett futnunk a maradék öt kilométert amit úgy csináltunk hogy továbbfutottunk még két és felet aztán vissza az induló helyhez.Sikerült! Nyújtás aztán mártózás a tóban és indulás haza.Nem lesz könnyebb a Maraton sem harmincnál már nagyon fáradt leszek de ezt a helyzetet el kell fogadjam.Lehet hogy közhelyes már a futósportban ez a mondás de én is ezt éreztem hogy nem annyira a távot mint inkább saját magamat kell legyőzni.