Egy ponton túl úgy érzem határ a csillagos ég, ami kivételesen ma szó szerint értendő, mivel kissé rámsötétedett. :P Komolyra fordítva a szót, már nagyon vártam, hogy belekezdjek a kihívásomba, futhassak a "Bátrakért". ? Különleges érzés, hogy ezeket a km-ereket a beteg gyermekekért futhatom. Ma este neki is indultam, habár a heti munka után elfáradtam, de olyan motivációt éreztem magamban, ami nem hagyott nyugodni. ;)  Így estefelé kicsit hűvösebb volt, de ettől függetlenül nagyon szép idő. Egyik oldalamon ott díszelgett már a Hold másik oldalamon gyönyörű naplemente kísért. A GPS kicsit nehézkesen mért be induláskor, lehet ő is elfáradt, de azért sikerült végül a Runtastic alkalmazás segítségével távot is mérni. ;) ( A 10 másodperc szünet ennek köszönhető sajnos.) Imádom a naplementét, így általában olyankor megyek ki, amikor ennek részese lehetek. ;) (Ha pedig lemegy a Nap és jönnének a csillagok, azt sem bánom. Nincs is szebb a tiszta csillagos égboltnál. <3  ) Mint ahogyan már a bemutatkozásomban is említettem, nem mindig tartozott a futás a kedvenc sportjaim közé, SŐT! Mindig is imádtam sportolni, mozogni, és teljesen az életem része, de a 12 perces cooper kimondottan kínszenvedés volt nagyon sokáig. Akkor még egyáltalán el sem tudtam volna képzelni, hogy  200 km-t bárhogyan is összekaparok majd életem során futással. De szerintem így volt vele a tanárom is. :D "Miből lesz a cserebogár!" ;) Viszont nem hiába mondják, hogy ha valaki tényleg igazán szeretne valamit, az lehetséges, én sem adtam fel. Kitartónak kell lenni és küzdeni kell, csakis úgy tudunk fejlődni. A legszebb dolog pedig talán, amikor olyan szintet érünk el, hogy képesek vagyunk már nem csak önmagunkért tenni, hanem azért, hogy egy közösségi jó célt szolgáljunk tetteinkkel. A célom most pontosan ez. Vagyis természetesen tovább szeretnék fejlődni, ameddig csak képes vagyok rá, meg szeretném ugrani a határaimat. De mindez sokkal jobb úgy hogy, az élménykülönítménnyel karöltve tehetem, amivel másoknak is segíthetek. Az egyik legjobb érzés, hogy  ebbe belevágtam, és én is jótékony sportoló lehetek. A kitűzött 200 km-ből lefutottam 8,21 km-t vagyis már csak 191,79 km vagy hátra :D Az idei első futásaimnál 5-6 km-ereket futottam. De mostanában egy ponton túl már tényleg úgy érzem, hogy visz a lábam, hogy szinte bármennyit képes lennék lefutni. Olyan boldog mosoly fog el ilyenkor, amit szívesen látnék viszont a gyerekek arcán. Ilyenkor elhiszem, hogy tényleg határ a csillagos ég, és az akarat. A blogomon keresztül folyamatosan végigkövethetitek, hogyan fejlődök én is és hogyan jutok el a kitűzött Balatonnyi 200 km-ig. ;)  Tartsatok velem és segítsetek, hogy a Bátor Tábor minél több boldog mosolyt varázsolhasson. ^_^