A Félmaraton-mánia harmadik eseménye. Még egy és enyém lesz a külön érem. Természetesen itt is a lila Élménykülönítményes bűvös pólóban indultam :) Emi mondta, amikor átadta nekem év elején, hogy ez egy bűvös póló, ebben jobban megy minden, mert varázsereje van. Igaza van, tényleg úgy érzi az ember, ha viseli. A cél, amiért mi Élménykülönítményes sportolók indulunk nemes és sok gyermek gyógyulása könnyebb tőle. Az ő küzdeni akarásuk, kitartásuk, visszaszerzett vidámságuk és életerejük az, ami átjárja ezeket a lila mezeket, úszósapkákat, ők segítenek titokban, amikor mi fáradunk. Ezen a félmaratonon, ha ott lettek volna ezek az aprótalpasok, biztos, hogy mindet visszazavarom a hidegbe. Olyan fülledt forró volt az idő, hogy már a reggel 8.30-as rajt is állva izzadt, nemhogy a délután hármas. Három kör a Hungexpó területén és az Albertirsai úton. Lizi is elkísért, minden kör végén ott mosolygott, egyik kezében kólával, másikban géllel, de nem volt rá szükség. Szeretem az olyan versenyeket, amik ismerős terepen mennek, vagy nagy körökben. Mert látom-tudom, hogy itt még erre, ott még egy kanyar, egy kis emelkedő, és vége. Nem jó, ha bevisznek a városba és kis utcákon tekergünk, mintha egy cica által végigpofozott fonálgombóc a lakásban...Bár sajnos most tehetetlen a BSI is, hiszen a Városligetben zajló munkák miatt nagy találékonyságra kell szert tenniük a táv tervezése és a rendezvény helyszínének kiválasztása kapcsán. De ügyes csapat, megoldják. A versenyen Attilával találkoztam futás közben, aki előtte futott le a Kékesről (azt hiszem), biztattuk egymást minden körben :) és Lacit is láttam messziről a délutáni váltóban, amíg a Running Anatomy csapatának szurkoltam. Boróka is és Kati és Judit és még valaki a Csepeli Futónagyköveti csoportomból is rámköszönt, Boróval, aki igaziból egy jófej kamaszcsaj és Rita, még fényképet is csináltunk :) Sok frissítő volt 2,5 km-ként víz-izo-banán-szc, párakapu, szivacsos frissítő vödrök. A hőségben mindenhol ittam, de csak keveset. Egy korty víz, kiöblíteni a számat-komfort érzet javítása, 2dl izotoniás ital-a kiizzadt sókat pótolni, és pár korty víz-mert az izotoniás meleg volt, ami így h@ny@s ízű és émelyítő. A csapoknál sapkavizezés, kar-nyak hűtés, arcmosás. És nem elrohanni az elejét a tömeggel. Minden versenyen kivétel nélkül ezt látom. Az adrenalinfröccs, a tömeg, a megyeznekemmertamúlthétenkétszervoltamfutni-típusú arcok előrekönyöklése...és utána 2-3-5 kilométernél mind sétál, haldoklik, hófehér és sántít. Volt értelme, sokeszűkém? Csak oda kell figyelni a tested jelzéseire, elviselni a körülményeket és fegyelmezettnek maradni. Imádtam, jól ment, ott volt a kabalám, fél fülemben zene, nézelődés és csak a futás...így mosolyogva jó futni.