Március 15 - Nízke Tatry
Március 15. - 2 éjszaka Stefanika menedékház. - Egy csúcstúra a Gyömbérre ( ahova már szinte hazajárok :) ) - Egy Gyömbér - Chopok gerinctúra. - Egy nap köd, hó és szélvihar ( 2 m-es látótávolság, vagy még annyi sem ) - Egy nap szikrázó napsütés. A házikót 1991 óta Igor Fabricius vezeti, aki házban elhelyezett tábla szerint több mint húsz év alatt összesen 173 ezer ( !!! ) kilogrammnak megfelelő söröshordót/tüzifát/egyéb dolgot cipelt fel a hátán az épületbe. Ez egyébként ma sincsen másként, a serpaszellem ma is működik - mint a világ számos menedékházába, ide is gyalogosan érkezik fel az alapanyag, amit a lelkes hordárok forralt borra, teára, zabkására válthatnak. Összeségében tökéletes márciusi 2 egymást követő túra nap volt ez. - Tanulság: Hótalpat legközelebb lecserélni hágóvasra...( főleg gerinctúrán ) - Tanulság 2: Melegítős kesztyűt érdemes bekapcsolni, különben nem segít. - Energiaszint : 100 ból 120 ! ( azóta már lecsökkent 73 ra ! ) Köszönöm a támogatást Pintér Bettinek, mentális és a magnéziumosat is :) és Pintér és Erdei párosnak hogy jelenlétükkel emelték a túra színvonalát !!! ďakujem "Wise man is a good sherpa, he takes you to the highest places " Mehmet Murat Ildan
További blogbejegyzéseim
Nem segíthetünk MINDENKINEK de MINDENKI segíthet VALAKINEK.
Én pedig köszönöm MINDENKINEK aki nekem segített hogy elérjem a Célom! Fantasztikusak vagytok és legyetek egytől-egyig büszkék Magatokra! Nagyon-nagy dolog, hogy ennnyit sikerült összegyűjtenünk együtt a Bátor Táborban gyógyuló daganatos és krónikusan beteg gyerekek és családjaik számára. Hiszek benne, hogy már ez is egy kis csoda. Köszönöm ! We can't help everyone, but everyone can help someone. Always be willing to help others achieve their dreams and you will achieve yours !
Amikor odafent a hegyen vagyunk, egyedül vagyunk
' Amikor odafent a hegyen vagyunk, egyedül vagyunk. Valójában nincsen kinek megmutatni, nincs kinek örömteli hangon elkiáltani: hogy: sikerült. Magasba emelheted a kezed, mint a legtöbb sportoló amikor célba ér, de a hegy csúcsán senki sem hall és senki sem lát. Nincs kit megölelni. Nincs közönség, nincs tapsvihar, nincs semmi! Nincs élet sem. CSEND VAN. SZÉPSÉG. ÜRESSÉG. FÉLELEM és ÖRÖM. ÉS ÖNMAGUNK. Tisztán és őszintén. És mégis: Te magad ott élsz IGAZÁN. Úgy érzed, a világ legelevenebb pontjává válsz. Hirtelen tíz körömmel kapaszkodsz az ÉLETBE.'
I opened two gifts this morning. They were my eyes.
I have opened my eyes to the gift of a new day. Thank God, Providence, Nature or whatever you believe, is the cause of this. Today I am thankful. 2043 m, Dumbier, Nízke Tatry