Úgy döntöttem pár napja, hogy a maratoni távot inkább két részletben egy kedves ismerősömmel, Csengével fogom teljesíteni. És hogy miért? Az első írásom óta sok víz lefolyt a Dunán és a 4 hónap alatt történt eseményekről szeretnék beszámolni most. A májusi bokaszalag szakadás utáni rehabilitáció a vártnál nehezebben ment, így a június 1-jén megrendezett III. TISZA-TAVI INTERSPORT JÓTÉKONYSÁGI FÉLMARATON futóverseny nevezését vissza kellett mondanom. Úgy döntöttem, ha a szárazföldön nem, akkor a vízben folytatom a felkészülést, ahol a bokám nem terhelődik annyira. A pár alkalmas délutáni úszásokkal „felkészülve” június 29-én részt vettem a 37. Lidl Balaton-átúszáson. Az elején a 5,2 km távtól igencsak tartva végül 3 óra körüli idővel értem át Révfülöpről Balatonboglárra a ~10000 társammal együtt. Itt volt alkalmam az Élménykülönítmény sátrát meglátogatni, ami nagyon pozitív találkozó volt számomra. Miután a bokám futóképes állapotba került, a derekam mondta be az unalmast; a gerincsérv előrehaladottságáról a héten kapom kézhez az MRI eredményt. Ezt már csak egy szerencsétlen baleset tetézte, ahol a bal bordáim repedtek el. Ezek tükrében a maratoni távra való felkészülés meghiúsult, hisz a szúró fájdalom miatt nemhogy futni, de aludni is csak a jobb oldalamon tudok jelenleg. Ezek az események lelkileg is megviseltek, így a kampányra sem fordítottam időt, energiát. Mérlegelve a történteket úgy döntöttem, hogy a 42 km-es távot nem vállalom idén, viszont mindenképp részt akarok venni a versenyen és a kampányt is sikerre szeretném vinni a gyerekek miatt. Így jött az a lehetőség, hogy a maratoni távot váltóban fussam le Csengével, aki most csatlakozva az Élménykülönítményhez segít a kívánt összeg elérésében is és a maratoni táv megtételében, bevállalva egy 21 km-es szakaszt. Köszönöm neki, köszönöm nektek, akik már hozzájárultatok a kampányomhoz, most azonban arra kérlek titeket, akik még nem tettétek meg, hogy fogadjatok örökbe kilométereket a futásunkból egy jelképes összeggel. Köszönöm! És köszönjük! Gábor
Fogadjátok szeretettel életem első blogbejegyzését :) Bár a sport gyermekkorom óta kísérője az életemnek, a versenyszerű futás ízét csak a tavalyi évben tapasztaltam meg, amit egy kedves barátomnak köszönhetek. Először terepfutó versenyeken, céges futóversenyen, majd ősszel a Budapest Spar Maraton 30 km-es távján vettem részt, ahol lelkiismeretes felkészülés nélkül álltam rajthoz. Ennek ellenére a "sportmúlt", az adrenalin és az erős akarat (amely fejben dől el) elegendőnek bizonyult, hogy legyőzzem a 30 km-t. Ezen a versenyen döntöttem el, hogy idén lefutom a maratoni távot ősszel ...