A futás mindig ad...? Szombaton volt egy 2 óra 25 perces edzésem. Szinte mindig a tököli dunaparton és a gáton futok, ahol a késő délutáni- kora esti órákban biciklisekkel, futókkal és andalgó szerlmesekkel találkozom. Futás közben rámsötétedett. Ez az a nap volt, amikor kivételesen mindenki korán hazament és jól egyedül maradtam. Hátra volt még kb. 20 percem. Annyira nem voltam boldog, mert hát mégis csak egy közvilágítás nélküli erdős rész. Talán 6 perc telhetett el, amikoris egy bringás jött velem szembe. Ahogy találkoztunk rámköszönt. Egy kb.15 éves fiú lehetett. Én megkönnyebbültem és hálás voltam a jelenlétéért. Ekkor már csak egy 1 km-es szakaszon kőröztem és az őrangyalom is beállt erre a pályára?. Amikor végeztem, odagurult hozzám és beszélgetni kezdtünk. 2 órával ezelőtt tekert ugyanitt a barátaival. Megdöbbent, hogy én még mindig futok és minden elismeréssel őszintén gratulált. Ez amúgy is egy nagyon jóleső futás volt, fáradtságérzés nélkül, feltöltődve álltam meg, de hogy a végén még egy ilyen örömteli lezárást is kapok, arra nem számítottam. Néhány percig még beszélgettünk...Megint kaptam egy csodás dolgot...mert futok.??