Nem is tudom mit írjak, annyi gondolat kavarog a fejemben...A legelső az, hogy borzasztóan sajnálom, hogy nem tudtam a lilapólós csapattal találkozni és nem meríthettem erőt a szurkolótábor híres buzdításából. Bízom benne, hogy a következő versenyen már másképp lesz. ? Aztán...ez volt életem első 30 km-es futása és tök jó leírni ezzel kapcsolatban, hogy elégedett vagyok. Márciusban ezt a tempót ekkora távon még teljesen elképzelhetetlennek tartottam. Mivel hosszútávon és hosszú távú futásokban gondolkodom, a lehető legjobb döntés volt edzői segítséget kérni. 7 hónap közös munka után most itt tartok...és nagyon boldog vagyok.? Adós vagyok még egy maratonnal, aminek az időpontja még nincs meg, csak az biztos, hogy novemberben valamikor. Annak az eredményével és az előttem álló hetek felkészüléséinek összefoglalójával természetesen még mindenképp jelentkezem. A támogatásoknak pedig továbbra is nagyon örülnék legyen az akár 200 Ft vagy 2000. ?❤️ Ha valaki közben kedvet kapott a futáshoz vagy az Élménykülönítményhez való csatlakozáshoz, az ne fogja vissza magát! A futás mindig ad...erőt, kitartást, hitet saját magadban, barátokat, megnyugvást, örömöt...és ha mindeközben és ezáltal még te is adhatsz, az leírhatatlanul jó érzés. (És a beígért pólós kép, jövet-menet. Köszönöm...?)