Az A pad (Balatonvilágos magaspart)... a héten is volt szerencsém rajta eltölteni egy kis énidőt...egyedül, kiszakadva egy kicsit a hétköznapok rohanásából. Talán lehetett az 2 óra is, de nem foglakoztam sem idővel, sem semmi mással. Pusztán csak léteztem. A nagy létezés közben találtak rám új gondolatok (és néhány járókelő?), amiket már el is kezdtem megvalósítani. Ennek az eredménye a futás szempontjából kicsit kaotikusnak tűnő hét. De valójában nem az, hanem nagyon is úgy van, ahogy lennie kell. Sok kicsi sokra megy...így van ez a támogatásokkal is. ?
Nem is tudom mit írjak, annyi gondolat kavarog a fejemben...A legelső az, hogy borzasztóan sajnálom, hogy nem tudtam a lilapólós csapattal találkozni és nem meríthettem erőt a szurkolótábor híres buzdításából. Bízom benne, hogy a következő versenyen már másképp lesz. ? Aztán...ez volt életem első 30 km-es futása és tök jó leírni ezzel kapcsolatban, hogy elégedett vagyok. Márciusban ezt a ...
Hihetetlenül gyorsan elrepült az idő...38 hete csatlakoztam az Élménykülönítmény csapatához. Maga a támogatás gyűjtés része tanulságos volt, de hatalmas örömöt okoztak nagyon sokan...minden xy és minden magát felfedő kilométervásárló.?? Biztosan lesz még folytatás... A hét végén esedékes 30 km-t a Spar Budapest Maraton Fesztivál helyett én a Keszthelytől Balatonedericsig taró ...
Igazából a képeken az látható, hogy hogy lehet egy laza hétbe piszkosul belefáradni (utóbbi nem látható, csak mondom?). Rámjött a maratonpara, csigalassú porszemnek érzem magam.? Egyéb bajom nincs.?És remélhetőleg reggel már ezt is másképp fogom látni. Ebben sokat segít, ha a bátor gyerkőcökre gondolok...❤️