A példakép Igazából példaképek. 41 és fél évig egy sem volt, most pedig hirtelen kettő is lett. A teljesítményt mindig is elismertem szellemi, szociális és fizikai viszonylatban is, de a példakép eddig csak fogalom volt számomra. Nyári szünet időszakában a kora reggeli futások alkalmával már évek óta találkozom mindkettőjükkel. (Szeptembertől júniusig csak este tudok futni a suli miatt.) Mindig köszöntünk egymásnak egy mosoly kíséretében. Egy idősebb hölgy, aki fut és egy idősebb úr, aki biciklizik. Valahogy úgy hozta a sors, hogy a héten mindkettőjükkel beszélgethettem és bepillantást nyerhettem az életükbe. Ki-ki cipeli a maga jól megrakott puttonyát... Egyik reggel a biciklis úr odagurult mellém és szóba elegyedtünk. Elkísért pár km-en. 74 éves és minden reggel 30 km-t teker. A hölgyet én szólítottam meg. Ő 71 éves és 10 km kocogással indítja a napjait télen-nyáron. Engem őszinte csodálatba ejt a kitartásuk és a teljesítményük. Ezt ők még nem tudják, de nem habozok és a jövő héten mindenképpen elmondom mindkettőjüknek. Mert tudniuk kell, hogy milyen fantasztikusak...?