Ezen a hét megvolt pályafutásom első sportsérülése.? (vagy mi?) Egy fekvőrendőr sikeresen teljesítette küldetésének egy részét, miszerint lassításra kényszerített...csak nem egy autót, hanem engem.?♀️? Nagyon rosszul jött ki a lépés, elakadtam és tenyérrel előre úgy szántottam végig az aszfaltot, mint utoljára gyermekkoromban. Miután a súrlódási együttható megállított, pánikszerűen pillantottam a vadiúj órámra (amit természetesen azonnal megállítottam, mert arra mindig van idő ?), de szerencsére egy karc nélkül túlélte a mutatványt, nem úgy mint a tenyerem és a futócipőm. Ülve maradtam és nagyon röhögtem. Már csak 3 perc volt hátra a futásból, feltápászkodtam és harci sérülésekkel diadalittasan befejeztem az edzést, majd bevonultam a kapun, mint Sissi a koronázási ünnepségén a Mátyás-templomba.?? Heti okosság: most nincs. ? Carpe diem. Csóközön! ?
Nem is tudom mit írjak, annyi gondolat kavarog a fejemben...A legelső az, hogy borzasztóan sajnálom, hogy nem tudtam a lilapólós csapattal találkozni és nem meríthettem erőt a szurkolótábor híres buzdításából. Bízom benne, hogy a következő versenyen már másképp lesz. ? Aztán...ez volt életem első 30 km-es futása és tök jó leírni ezzel kapcsolatban, hogy elégedett vagyok. Márciusban ezt a ...
Hihetetlenül gyorsan elrepült az idő...38 hete csatlakoztam az Élménykülönítmény csapatához. Maga a támogatás gyűjtés része tanulságos volt, de hatalmas örömöt okoztak nagyon sokan...minden xy és minden magát felfedő kilométervásárló.?? Biztosan lesz még folytatás... A hét végén esedékes 30 km-t a Spar Budapest Maraton Fesztivál helyett én a Keszthelytől Balatonedericsig taró ...
Igazából a képeken az látható, hogy hogy lehet egy laza hétbe piszkosul belefáradni (utóbbi nem látható, csak mondom?). Rámjött a maratonpara, csigalassú porszemnek érzem magam.? Egyéb bajom nincs.?És remélhetőleg reggel már ezt is másképp fogom látni. Ebben sokat segít, ha a bátor gyerkőcökre gondolok...❤️