2017.08.28-án kezdődött.. Valójában azonban évekkel ezelőtt, amikor évente 1-2 alkalommal rászántam magam, hogy elmenjek futni. Futottam 1-2 km-t és annyira elfáradtam, hogy elment a kedvem. Na, ezt az időszakot nem nevezném kezdetnek. :) 2017 augusztusában viszont megváltozott minden. Egy alkalmazás segítségével elhatároztam, hogy megszeretem a futást. (leadtam pár kilót és nem szerettem volna, ha visszajön, így kellett valami, ami segítségével ehetek rendesen, mivel arról nehezen mondtam le :) ) Az alkalmazás beosztotta, heti hány alkalommal menjek futni és hány percet. Az első 'futásom' 12 perc volt, ami nagyon nehezen és nagyon lassan ment. De elhatároztam, hogy nem adom fel. Inkább lassan futottam, de igyekeztem mindig a kitűzött perceket lekocogni. A második hét végére lefutottam életem első 5 kilométerét. Hatalmas élmény volt látni, milyen gyorsan tudok fejlődni. Így kitűztem 6-7 kilométert, majd 10-et. Valójában úgy gondolom, nem a futást szerettem meg, hanem azt a sikerélményt, amit egy-egy kocogás, futás után érez az ember, hogy: 'Igen, megcsináltam!' Rengeteg dologban segít a futás. Mióta futok, ha valamit elhatározok, sikerül. Nem csak a futásban, de az életben is. Kitartóbb vagyok, magabiztosabb, és nem utolsó sorban egészségesebbnek érzem magam. Hálás vagyok ezért. Az elmúlt pár évben is igyekeztem mindig valami jót cselekedni. Idén pedig ismét nagy öröm, hogy a hobbimmal tehetem ezt. Megtaláltam az Élménykülönítményt, aminek segítségével nem csak én, de rokonaim, barátaim, ismerőseim is segíthetik a beteg gyermekeket, a Bátor Tábort.