Rúgom a port, gyűjtöm a kilométereket, a felküszéles megy, a túra időpontja pedig jön. Az edzésterv az általam már megszokott "darabossággal" teljesül. Nem mindig sikerül a kőbe vésett formát hozni, vannak elcsúszások, pótlások, de ezzel talán nem vagyok egyedül. A lényeg, hogy jó formában érzem magam és a sérülések is elkerültek mostanság. Hétvégén a felkészülés részeként teljesítettem a Vérkör 77km-es távját. Ez egy instant túra a Vértesben, előzetes regisztráció után tetszőleges időpontban, önellátás mellett bárki nekivághat az útvonalnak. Társam nem akadt ezen a hétvégén, így abban a hitben indultam el, hogy egyedül megyek végig... nem így történt. Ott volt a 4 fős társaság, akikkel a 12. kilométer környékén találkoztam. Az első ellenőrző pontot keresték és miután megvitattuk annak helyét, homlokegyenest ellentétes irányba indultak tovább, mint én, pedig én is oda tartottam :D később nem is találkoztunk ... Ott voltak a Vértes őzikéi és szarvasi, akikkel többször is találkoztam és olykor-olykor meglepően közel engedtek magukhoz. Ott volt a "Vértes Szelleme", Csaba. Egy hihetetlenül kedves és nagylelkű Vérkör-fan, aki minden egyes Vérkör próbálkozót egy kólával fogad Csákváron. Ismeretlenül, egy faluban, ahol először jársz életedben, önszántántából az útvonal mellett vár, köszönt, szurkol, bíztat, tanácsot ad. :) lenyűgözi az embert a hátralévő jó néhány kilométerre. Ott voltak a gondolataim, amik elég jól el tudják terelni a figyelmemet, ha elkezdenék fáradni, fájna valamim, vagy csak szimplán üres járatban elkezdene az agyam kattogni azon, hogy mit is keresek itt. És ott volt a célban az egyik szervező is, aki gratulációval fogadott és így személyesen vehettem át a teljesítésért járó érmet. Aznap ketten teljesítettük a Vérkört. Számomra különös öröm volt, hogy a terepfutó szintidőn belül sikerült célba érnem 77 kilométeren, ezzel egy kis visszaigazolást kapva, hogy mégiscsak jó úton halad az edzésmunka. A tanulság?       Sosem vagy egyedül! ;) Hajrá Bátrak!