Hello:) A mai poszt arról fog szólni, hogy hogy ismerkedtem meg én a Bátor Táborral. Van egy nagyon kedves és régi barátnőm Zsófi, aki már régóta táboroztatott Hatvanban, a Bátor Táborban. Sokat mesélt nekem arról, hogy mennyire jól szervezett és mennyire más az a tábor, mint az összes többi nyári program. Bevallom őszintén, hogy nagyon kíváncsivá tett, ugyanis addigra én már elég sok nyári táboron túl voltam,mint animátor, így nagyon érdekelt, hogy mégis mitől ennyire különleges a Bátor Tábor. Amiért évekig nem jelentkeztem, az a félelem és a kétely volt. Féltem attól, hogy ott "milyen" gyerekekkel kell szórakozni, hogy kell rájuk figyelni és a nagy öröm közepette, hogyan lehet mégis kizárni ott létük valódi okát. Ha eddig még nem tudtad, most elmondom, hogy a Bátor Táborban súlyosan beteg gyerekek táboroznak (daganatos és krónikus betegek), s a tábor élményterápián keresztül segíti vissza őket a gondtalan gyermekkorba. A táborban biztonságos körülmények között játszhatnak, mókázhatnak és vehetnek részt olyan kihívásokban, melyek által nő az önbizalmuk, s ezáltal a gyógyulásban vetett hitük is. Zsófi mindig is biztatott, hogy jelentkezzek, de én sokáig ódzkodtam a gondolattól. Aztán jött az életemben egy olyan pont, amikor a sok-sok jónak képtelen voltam örülni. Hiába volt teljes és élményekkel teli az életem mégis képtelen voltam hálával fordulni felé. S ekkor jött az ötlet mikor, ha nem most. Nem tagadom, hogy volt benne önös érdek is. Reménykedtem, hogy olyan hétköznapi csodák részese lehetek, melyek segítenek visszatalálni az örömhöz, az elégedettséghez, melyet akkor már hónapok óta kerestem. Így történt, hogy 2018 nyarán hipp-hopp ott találtam magam Hatvanban és izgatottan vártam a történéseket. Életem első táborát lengyel gyerekek és szuperjófej cimborák ( a Bátor Táborban így hívják az önkénteseket ) társaságában tölthettem. A tábor nyelve angol és mutogatás volt, ezáltal nem csak Magyarországról,hanem a világ minden tájáról érkeztek önkéntesek. Most magáról a tábori élményekről nem fogok bővebben írni, de 1-2 mondat mégis kikívánkozik arról, hogy a félelmeim menyire voltak valósak. Nos, hát semennyire. Vicces, kedves, rosszcsont, aktív gyerekekkel töltöttem el több, mint egy hetet, akik íjászkodtak,lovagoltak, kenuztak, táncoltak, énekeltek és sokat nevettek. Ilyen szempontból semmilyen különbséget nem tapasztaltam a gyerekek és gyerekek között. De akkor miben volt mégis más? Sok-sok energiát fektettünk abba, hogy a gyerekekre valóban odafigyeljünk, hogy személyes visszajelzést tudjunk nekik adni, hogy bátorítsuk őket, amikor szükségük van rá, hogy minden program élmény legyen számukra - még a várakozó idő is -, hogy valóban önmaguk lehessenek. Ezt a tábort nehéz szavakkal leírni (pedig a magyar nyelv még egész gazdag szókincset is ad hozzá,de még így is!!), mert annyi impulzus ér, hogy hetek kellenek hozzá míg feldolgozod. Én Zsófinak köszönöm a biztatást, hogy megismerhettem ezt a csodás helyet, mely önkéntesnek és táborozónak is felejthetetlen élményeket kínál és mindenkit csak támogatni tudok abban, hogy életében legalább egyszer (mind tudjuk, hogy ez igen ritka eset, mert hamar függővé tesz) menjen el a Bátor Táborba önkéntesnek, mert valóban változni fog az élete és ezáltal a környezete is. MENJETEEEK!!! :) Köszönöm, hogy itt voltál, elolvastad, hamarosan újra jelentkezem, addig is szép napot, jó munkát és kellemes nyarat! Dóri