Kéktúra - Április Mozgalmas tavaszi hónapot tudok magam mögött, majdnem 300 kilométert felfaltam a távból Írott-kőről indulva! Na jó nem is, hanem Velemből fel kellett mászni a kiindulópontra amivel meg is volt a bemelegítés ;) Április 7-8: Első nap Kőszegig mentem ezzel megalapozva a másnapi 60-ashoz. Bár az időjárás ezen a szakaszon nem volt túl kegyes, ennek a borongós esős időnek is megvan a maga szépsége. Azt kell mondanom, a kéktúra minden szakaszának megvan a maga szépsége. Bár másnap Sárvárig nem volt túl eseménydús csodálatos erdőrészeken keresztül vezetett az út, ami alkalmat adott gondolataimban való elmélyedésre. Lelkes útitársként hatalmas hólyagok szegődtek mellém és kísértek végig utamon, lehozva a csillagokat is 🙂 Április 15: Ezen a napon, sebeimet nyalogatva a Gerecse 50 teljesítménytúrán álltam helyt. Nagyon a szívemhez nőtt, most is fantasztikus képi világgal és élménnyel gazdagodtam utam során. A kicsit mostoha időjárás sem szegte jókedvemet. Április 22: A Föld Napja. Mi lehet annál természetközelibb élmény minthogy kirándulni egy nagyot! Én így tettem és végigmasíroztam az OKT 2-es szakaszán, ami bár emelkedőkben nem, távban azért jelentett kihívást. Sárvártól egészen Sümegig kocogtam-gyalogoltam ezúttal már megfelelő lábbeliben. Csodálatos időjárásban volt részem, és még a Szajki-tavak híres lángosát is befalhattam. Út közben nagyon kedves emberekkel futottam össze, azt kell mondanom, van egyfajta összetartás azok között akik az időtöltésnek ezt a csodálatos formáját választották. Április 28-30: Mi mással is lehetne tölteni a hosszú hétvégét mint sorozat túrázással? Péntekkel megtoldva, Sümegről folytattam utam első nap, egészen Keszthelyig, a Balaton fővárosáig. Ezek a szakaszok már távban rövidebbek, de annál jobban bővelkedtek emelkedőkben, és hát rögtön az első nap megérkeztek a minden túrázó életét megkeserítő hólyagok. szerencsére már tapasztalt vagyok az ilyen kényelmetlen tényezők kezelésében és nem hagytam hogy kizökkentsen az élményből. Tátika vára és az ahhoz vezető út meseország de ugyanilyen szép volt a zalaszántói sztúpához vezető út, ahol alkalmam nyílott egy kis spirituális elmélyedésre. Valamint megismerkedtem néhány vaddisznócsaláddal. Szerencsére nem tekintettek veszélynek vagy élelmiszernek 🙂 Másnap Keszthelyről folytattam utam, immár a Balaton-felvidéken. Természetesen Gyenesdiáson kötelezően megálltam egy sütire! Ismét ámulatba ejtett mennyire változatos tájai vannak hazánknak, hihetetlen sokszínű élőhelyen (és dombokon) keresztül értem át Badacsonytördemicre. Volt néhány olyan emelkedő amin magam sem értem hogy jutottam fel illetve le! Ízelítőt kaptam a tanúhegyekből is immár, A Szent György-hegy elbűvölő tájképet tárt elém. Harmadnap Utam Nagyvázsonyra vezetett, természetesen érintve a tanúhegyeket, amelyek bár nem tűnnek magasnak, azért meredekségükkel jól megdolgoztatják az ember lábát. Fantasztikusan szép volt a tavaszi táj, és ismét rendkívül változatos részeken keresztül haladtam, érintve a híres kőtengert és a Fekete-hegy vulkanikus platóján kialakult mocsaras területeket. Szintemelkedésben és látnivalóban is bővelkedett az áprilisi túrasorozatom utolsó napja, amit természetesen nagyvázsonyi Kinizsi sörözőben egy korsó hideg sörrel zártam le! Folytatás májusban ;)
Tavaly még nem gondoltam volna, hogy a hosszútávú túrák és terepfutások szerelmese leszek, de valahogy rám talált a dolog, és magával ragadott. A tavalyi Gerecse 50 teljesítése után már tudtam, hogy nagyobb cél kell, így választásom a Kinizsi százasra esett. Egy percét sem bántam meg! Barátommal, Jocóval már előző este megérkeztünk a budai szállásra, teljes menetfelszerelésben és ellátmánnyal, hogy másnap reggel már csak indulni kelljen. Előre megbeszéltünk minden olyan technikai részletet amit csak lehetett, igyekszünk egymást támogatni mindaddig, amíg lehet, de tisztában voltunk ...
Elérkezett a nagy nap, a megmérettetés pillanata. Előző nap már felmértem a terepet, és lelkileg felkészültem arra, ami vár rám: sár, emelkedő, csúszós, göröngyös talaj és még egy kis sár :) Talán jobb is volt ezzel szembesülni már egy nappal korábban, így regel már csak azon kellett gondolkodni, mennyire is lesz majd hideg (nagyon).Tettem egy ígéretet: ezt a félmaratont 2 órán ...
Maratonra készülésem első hosszabb távját futottam le. Életemben eddig soha nem futottam 30 kilométert egyben, szóval ideje volt megtapasztalni az érzést.Egy szó, mint száz, nagyon alaposan elfáradtam, a lassú tempó ellenére :) Rendkívül tanulságos edzés volt a mai, és beépítem a tapasztalataimat a következő ilyen hosszabb távú futásomba. Addig is maradnak a rövidebb, pörgősebb futások :)