Elérkezett a nagy nap, a megmérettetés pillanata. Előző nap már felmértem a terepet, és lelkileg felkészültem arra, ami vár rám: sár, emelkedő, csúszós, göröngyös talaj és még egy kis sár :) Talán jobb is volt ezzel szembesülni már egy nappal korábban, így regel már csak azon kellett gondolkodni, mennyire is lesz majd hideg (nagyon).Tettem egy ígéretet: ezt a félmaratont 2 órán belül futom. Életemben nem sikerült még 2 órán belülire hozni a félmaratoni távot, de itt, ezen a terepen - ahol két éve futottam életem első félmaratonját és véglegesen beleszerettem a futásba - sikerülnie kell! Nem jöhet olyan körülmény már ami ezt meggátolja, ezt előző héten a Tihanyi Félmaraton teljesítése során is éreztem, hogy ez már bennem van. Az esélytelenek nyugalmával álltam a rajthoz, hiszen fejben már elrendeződtek a dolgok. Közepesen kezdtem, mert tudtam, hogy az alattomos földutas enyhe emelkedő majd sokat kivesz. Nem érdekelt, hogy mennek el mellettem az emberek, messze van még a vége. Stabilan tartottam a tempót, és most életemben először jól tudtam frissíteni is. Itt, ezen a pályán, az első kör nekem mindig az óvatos erőfelmérésről szól, hogy megtudjam, milyen állapotban vagyok. Semmi elfutás, semmi emberkedés, csak a táj van és én, hogy összhangba kerüljünk. Ennek megfelelően,  az első kör, bár nagyon szép tempóval sikerült, kicsit elmaradt attól amit terveztem, ugyanakkor fizikailag éreztem hogy még nagyon sok van bennem, így elkezdődött a "tánc". Szépen fokozatosan tempót emeltem ott, ahol a terep ezt épp megengedte, és kamatoztattam Évától frissen szerzett tudásom emelkedőn felfutásban. Ahogy előzgettem vissza embereket, láttam sajnos néhány drámát is, emberek küzdelmét végkifáradással -  az ispánki emelkedő gonosz. Mint kiderült, a táv fél kilométerrel több, mint aminek hivatalosan írják és számolják, így szükség is volt minden erőbedobásra, de végül hajszállal 2 órán belül teljesítettem a 21,1km-es távot! Ez már egy ideje óriási belső nyomást helyezett rám, és hihetetlenül felszabadító érzés, hogy végre sikerült :)Nem lesznek vidámak mosolygósak a képek, amit láttok, az egy ember óriási küzdelme at elemekkel, távval, idővel. A célfotó mindent elárul, nincs mit szépíteni rajta. Úgy gondolom, most tényleg mindent beleadtam, és ezt ráadásul egy olyan ügyért tehettem, ami mások életét is megváltoztatja. Hajrá, Bátrak! ;)