Sziasztok! Már tényleg csak néhány nap és elindulok az úton. Vegyes érzések kavarognak bennem. Sajnálom, hogy a páromat nem fogom 1 hónapig látni, nem lehetek mellette. Másfelől viszont várom az indulást, mert tudom, hogy ez fontos állomása lesz a személyiségem fejlődésének. A franciaországi zavargások miatt módosítanom kellett az odautamat. Emiatt 1 nappal később tudok elindulni Saint-Jean-Pied-de-Portból. 2-án este fél 9-kor érek be a vonattal. Úgy gondoltam, hogy nem a legjobb másfél napi buszozás és kevés alvás után elindulni az első és egyben a legnehezebb szakaszon. 3-án inkább felfedezem a várost, pihenek, töltődöm. Kedden reggel pedig elindulok. Amikor olvastam a francia helyzetről, és tudatosult bennem, hogy később tudok csak indulni, elbizonytalanodtam. Ráadásul kicsi az esély rá, hogy a Napóleoni úton kezdhetem a zarándoklatomat. Ma hivatalos közleményt adtak ki, hogy biztosan nem nyitják meg az útvonalat, sőt április 3-ig, az előrejelzett havazás miatt, zárva is tartják. Komoly esély van rá, hogy a Valcarlosi úton kell mennem, ami kevésbé vonzott. Felmerültek bennem kérdések. Biztos, hogy nekem most kell indulnom? Biztos, hogy most ennek kell következni? Ma napközben a munkahelyemen 2 emberrel is találkoztam akik megjárták a Camino-t. Mindketten azt mondták, hogy jó döntés volt elindulni. Ez visszaadta a hitemet az elhatározásommal kapcsolatban. A felszerelést beszereztem, a kiutazást megszerveztem, holnap lejár a felmondási időm....MOST kell mennem. így ugyan kicsi rossz érzéssel (a párom miatt) de sok lelkesedéssel nekivágok. Az út már most tanít, pedig még el sem indultam. Legalább is igyekszem ezt tanításkén felfogni. Megtanít arra, hogy vannak és lesznek dolgok amikre nincs/nem lesz ráhatásom. Bármennyire is szeretném nem tudom megváltoztatni, el kell fogadnom és alkalmazkodnom a helyzethez. Egy Camino-s szállóigével búcsúzom, ami illik a hangulatomra: Indulj el, hogy megérkezhess! Üdvözlettel: Feri