Tegnap újabb eseményen vettem részt, ezúttal egy 9km-es teljesítménytúrán Budán. Egyedül indultam el, és egy családhoz csatlakoztam, akik szintén erre az eseményre és erre a távra mentek. Remek időnk volt, és nekem is jó volt a gyerekek tempója. Nem akartam túlhajtani magam, meg fotózni is akartam közben. Az egyik kislány hiányolta a túrabotot, de ezt hamarosan megoldották az erdőben talált faágakkal, és próbálgatta, hogyan kell használni. Én vittem a sajátomat, és segítettem neki egy kicsit, a végére egészen belejött. Azt hiszem, mind jól éreztük magunkat, és elég is volt most ennyi a hosszú hétvége első napjára. 3 óra alatt kényelmesen beértünk, a versenyközpontban palóclevessel készültek, ami nagyon jólesett a túra után. A hónap eseményeinek még nincs vége, és ez az év nagyon termékeny volt sport és aktivitás szempontjából, és ehhez többen hozzájárultak. Az én makacsságom, és hogy nem voltam hajlandó beletörődni abba, hogy gyerekkoromban nem ajánlották a sportot, a sok próbálkozás, az utazások, az egész napos gyaloglások ezek alkalmával, egyedül vagy buszos csoporttal, de ez önmagában nem biztos, hogy elegendő lett volna, voltak segítőim is. A tánc, ami megalapozta a rendszerességet, megszüntette a hátfájásomat és helyrepakolta a gerincemet, a céges tornaórák, az edzőnk, aki eszembe jut, ahányszor csak a határaimat feszegetem sportban, és a csoport összes tagja, akikkel együtt tornázunk keddenként munka után, a kollegina, aki beszervezett a Crazy5K-ra, ami miatt újból megpróbáltam a futást, a spinning órák a BEAC-on, és azok az emberek, akik ott vannak, a spinningedzőnk, no meg a remek történetek, amik hallatán csak bővül a bakancslistám, hova szeretnék még elmenni, az emberek, akiket az utazásokon vagy az eseményeken ismertem meg... és annyi minden. Hálás vagyok, mert sokat jelent más emberek segítsége, támogatása, lelkesedése, és hogy együtt vagyunk benne ilyen jó dolgokban, és ha egyedül indulok is el, ott nem vagyok egyedül. Mindig van egy segítő kéz, egy mosoly, egy biztatás, pár kedves szó, közös nevetés, és az is jó, ha én tudok segíteni és látom, hogy milyen sokat jelentett ez, meg a dicséret, ha sikerül.