Erőteljesen megindult a visszaszámlálás kínai nagyfal félmaraton fronton. Kacifántos módon, ugyan, de megérkeztem Pekingbe. Tegnap este még dolgoztam. Mikor elindultam a reptérre, kaptam egy sms-t, hogy törölték a járatomat. A pánik, rohanás és kétségbeesés egyszerre lett úrrá rajtam, mert reggel fél 7-kor indult a terepbájárás, amin szerettem volna részt venni. Szóval heringet játszottam a metrón, miközben a diszpécserrel egyezkedtem a ki-fizet-ki-nem fizetről, mire azonban bevágódtam a reptérre, kaptam egy újabb sms-t, hogy sikeresen módosították a jegyemet csupán 10 perccel későbbi gépre. De valami még volt a levegőben, és sajnos nem a járatom, amin ülni kellett volna már este kilenckor. Időjárási nehézségekre hivatkozva, beláthatatlan időre késés volt látható a kijelzőn...A szuszá és rajzolás segített pozitívnak maradni, no meg, hogy beszéltem egy úrral, akinek a második ilyen napja volt. A fejemben elengedtem mindent, elfogadtam, hogy talán később érek ide, de közben azért feladni nem akartam, hogy maximum egy körül elinduljunk. Bejött, egykor, előbb szólítottak minket, mint bármelyik másik pekingi járatot. Kevéssel négy után le is szálltunk. 5.30-ra értünk a szálláshelyre a taxival, már csak maga a szállás nem volt meg.Szerencsémre,kifejezetten jófej és türelmes sofőröm volt, beszélt a szállásadóval, majd a tört kínai tudásommal lebeszéltem vele, hogy marad, és ő visz tovább a 6:30-as helyszínre. Mindezt 6 óra tájékán. Felrohantam, ledobtam a cuccom, cipőt cseréltem, és usgyi. Elértem a buszt, időben, a sofőrnek adtam egy kis borravalót. A buszon pedig  aludtam Huangyaguanig, a faluig, ahol a versenyközpont található (ez kb. 3 óra Peking központtól). Innentől pedig csodálatosan alakult minden (mondjuk már a reptéren hangosan kinevettem magam a diszpécsernek okozott napi stressz adagért). Rengeteg külföldi érkezett, és elég könnyű barátkozni, akárcsak a Táborban. A környezet csodás, hihetetlen jó a buja természetet látni a felhőkarcolók nyomása után. De már azon se lehet csodálkozni, hogy itt mindennek nagynak vagy soknak kell lennie, hiszen a fal is valójában nem egy, hanem több területből, szakaszból álll (kb 40-50000 km összesen). A terepbejárás pedig ez esetben kimondottan hasznos volt, hiszen a falon "kirándultunk", ami a félmaraton eleje és egyben legnehezebb része lesz. Bizonyos lépcsőfokok térdig érnek, vagy lefelé menet az eredeti, nem kidolgozott fokok miatt kell nagyon figyelni. De az biztos, hogy remek élmény lesz, sok, jó ember társadágában. Kis montázs pedig a mai napról: