© 2018 Bátor Tábor Foundation
A mai edzésre egy 10 km-es tesztfutás volt betervezve. Az elmúlt napokban nem tudtam sok időt pihenni. De gondoltam, hogy most már jó lenne látnom, hogy is állok a felkészülésemmel. Tavaly a női futógálán 49:36-ot futottam 10 km-en. Tehát ebből indultam ki, szerettem volna ezt az időt egy megjavítani. A tesztfutáson szerettem volna egyedül lenni, minden húzóerő nélkül teljesíteni a távot. Apukámmal beszéltem, elkísért bringán, de csak követett végig az úton. 2 km bemelegítés után, nekiindultam megdönteni a tavalyi időmet. :) Találkoztam néhány ismerős futóval, intettem nekik, és megígértem, hogy jövő héten fogok velük futni. Apu szépen haladt mögöttem. Az első egy-két km-t szépen futottam, egyenletesen. Figyeltem a lépéseimre, a légzésemre. A megszokott útvonalon haladtunk, ahol tavaly is nagyon sokat futottunk együtt. Elértem a féltávot, akkor frissítettem, és rájöttem, hogy minek is cipelem a kis zsákomat a hátamon. Gyorsan átadtam Apunak a zsákomat, és mintha szárnyakat kaptam volna, már repültem is tovább. Végre elértem a 8 km-t még mindig szépen haladtam, ha így folytatom gondoltam, akkor picit gyorsabb leszek, mint tavaly. Végre elérkezett az utolsó km. Hát az már nagyon nehezen ment. Se zene, se társ nincs, aki buzdítana, de ez a lényeg egy tesztfutáson. Csak saját magamra voltam utalva. Egyre csak azt hajtogattam magamnak, hogy menj tovább, ne add fel soha. Az utolsó 500 méteren elkezdtem belassulni, de kitűztem egy célt, megpillantottam egy házat, és azt mondtam magamnak, hogy csak addig bírd ki. Visszagyorsultam és elértem, megvan! Az órámra pillantva megállapítottam, hogy az utolsó km volt a leggyorsabb (4:33). Már csak kocognom kellett, úgyhogy a visszafele úton már beszélgettem Apuval. Hazaérve máris kiértékeltem, hogyan is teljesítettem. És igen, megvan 49 percen belül a 10 km. Ugyan még a legjobb időmet nem sikerült megfutnom, de teljesen elégedett voltam magammal. :)
Eljött végre a Maraton napja. Pár óra és újra egy álom teljesül negyedszerre. Izgalommal telt az éjjel, forgolódtam, de azért sikerült valamennyit pihenni. Apu jött értem, és kimentünk a rajthoz. Gyors ölelés és már a rajtzónában találtam magam. Gyönyörű, őszi idő volt. Találkoztam néhány ismerőssel, jó futást kívántunk egymásnak, és már hallottam a visszaszámlálást. Végre elindultunk, felvettem egy kényelmes tempót, és az első pár kilométer el is repült. Gyönyörködtem a tájban, élveztem minden egyes lépést. Szépen haladtunk a rakparton, majd jött a fordító, és már haladtunk is tovább az ...
Elérkezett az utolsó hosszú futás ideje a Maraton előtt. Augusztusban már nézegettem, hogy milyen lehetőségeim vannak. Szerettem volna egy 28-30 kilis versenyt találni magamnak, nem szerettem volna már tovább terhelni a családomat. Júniusban körbefutottam a Velencei tavat, Zoli kísért bringával, júliusban megtettem 6 kört a Margitszigeten, ahol az egyik futótársam kísért, augusztusban a bringás úton futottam 30-at bringás kísérőim Apu és Zoli voltak, szóval már eleget nyaggattam mindenkit. Találtam is egy helyes kis versenyt Dunaharasztin, remek a helyszín, közel van, és a futóklubból is ...
Egy álom, amely megvalósult. Láttam egy felhívást, hogy a Polar csapatába keresnek futókat az UB-ra. Megpróbáltam, elküldtem a jelentkezésemet, de még legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy bekerülök. Jött egy e-mail, hogy a Polar Vantage Csapat tagja vagyok. Szó szerint táncra perdültem az irodában, a kolléganőm furán tekintett rám, hogy mi is történt. Mondtam neki, hogy végre mehetek az UB-ra. Eddig nem sikerült sohasem bejutnom, ez egy szuper lehetőség, hiszen eddig inkább csak egyedül futottam a versenyeken, most végre próbára tehetem magam csapatban is. Nagyszerű érzés volt ...