Önkéntes vagyok. Cimbi vagyok. Lusta futó vagyok. Bátor vagyok. Miért fontos ez? Önkéntes vagyok. Odaadom az időmet olyan közösségeknek, amikben hiszek. Ezek a csapatok hasonló értékek mentén élik az életüket, mint én. Az időmet azért adom, hogy segítsek a céljaik elérésében. Eközben én is kapok, csoda dolgokat. Cimbi vagyok. A Bátor Tábor önkénteseként azok közé a kiváltságos emberek közé tartozom, akik súlyosan beteg gyerekek életét változtathatják meg élményterápia segítségével. Biztonságot és kihívásokat nyújthatok gyerekeknek, hogy ők erőt meríthessenek a mindennap nehézségeihez. És közben tanulok tőlük. Lusta futó vagyok. Hát igen. Mit szépítsek ezen? Értem én, hogy jó dolog ez, egészséges is, meg minden. De valahogy olyan nehéz felvenni azt a nyúlcipőt. Bátor vagyok. Most éppen úgy, hogy felveszem azt a nyúlcipőt, lelkiismeretesen felkészülök és márciusban Élménykülönítményes lila pólóban állok majd neki 21 hosszú kilométernek. Teszem ezt azokért a gyerekekért, akikért minden lépést egy kicsit büszkébben lépek, mert megmutatták nekem, hogy van út vissza az életbe. Teszem ezt azokért a családokért, akik együtt küzdve néznek szembe komoly betegségekkel. Ők az igazán bátrak. Arra kérlek, most legyél te is bátor! Adományozz annyit, amennyit megtehetsz, minden kis összeg számít! Szeretnék a Bátor Tábornak első élményfutásommal 250 000 forintot gyűjteni, hogy még több beteg gyerkőcnek legyen esélye jövőre erőt gyűjteni az élményterápiás programok segítségével a mindennapokhoz! Szóval te adományozol, a gyerekek gyógyulnak, én meg lefutom a félmaratont!