Legutóbb több, mint 8 éve futottam maratont, a Budapest maratonon pedig 2015-ben vettem részt utoljára, akkor is jótékonysági futóként. Idén újra indulok, így természetes volt, hogy Élménykülönítmény kampányt is indítok. Életem első maratonját első kislányom, Lilla születésének évében teljesítettem, míg a másodikat második gyermekem, Emi születésekor. A mostani maraton futásomat a saját újjászületésem inspirálja, amin gyakorlatilag már 2 éve dolgozom viszonylag tudatosan, de még nem érzem a végét. Az idei év is egy szép nagy hullámvasútat hozott számomra, ugyanis az első felében egy csodásan felívelő nagyszerű időszakkal indult, ami végül viszonylag váratlanul kegyetlen zuhanásba torkollott. Ez a nehéz időszak ösztönzött arra, hogy újra a futáshoz (is) forduljak, méghozzá konkrét célokkal: Hosszú évek óta nem terveztem futócélt magamnak, gondtalan és felszabadító természetjáró örömfutásaimat véletlenül sem szándékoztam teljesítmény elvárásokkal terhelni. Most viszont félmaratoni és maratoni távon is célokat tűztem ki, szeretném e téren is újra megfeszegetni a határaimat. A végső lökést a júniusi budapesti Scorpions koncert adta meg számomra, amit egy nagyon jól eső és jó tempójú éjszakai félmaraton futással sikerült levezetnem. A kicsit hosszabbra nyúlt bevezető után a lényegre térve: Futásommal jótékony célt is szeretnék szolgálni, ezért csatlakozom újra a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány futócsapatához. Az adománygyűjtési célom 150 000 Forint. Kérlek, segíts Te is az elérésében. Fogadj örökbe egy kilométert a futásomból! Neked másfél percedbe sem kerül hogy támogass kitűzött célom elérésében, akár egy kávé árának felajánlásával, akár egy megosztással valamelyik közösségi oldalon! Köszönöm szépen!