A sport, a mozgás mindig része volt az életemnek. Felnőttként főleg kocogtam, de néhány éve elkezdtem komolyan futni. Azóta több félmaraton és maraton van mögöttem. Ezeken a versenyeken nem lehet nem észlelni a Bátor Tábor létezését. Vidám, lelkes támogatói ott ugrálnak, tapsolnak, kiabálnak, énekelnek az útvonal mentén. Nemrég egy kedves barátom beszélt nekem róluk, én meg alaposabban utánanéztem, kikről is van szó. A Bátor Tábor Alapítvány 2001. óta élményterápia alkalmazásával segíti a súlyos, daganatos betegséggel küzdő vagy élethosszig tartó betegséggel élő gyerekeket és családjaikat – térítésmentesen, magánszemélyek és társaságok adományaiból, önkéntesekkel, adománygyűjtők bevonásával. Az adománygyűjtési koncepció azonnal megtetszett. Ennek az a lényege, hogy az adománygyűjtő adományokért cserébe vállalja egy kihívás teljesítését. Gondoljatok bele! A heti négy-öt edzés, a versenyekre való felkészülés tetemes energiát és időt igényel. Micsoda nagyszerű lehetőség ezt a ráfordítást – amit, tudom jól, a kívülállók értelmetlennek, öncélúnak, feleslegesnek tartanak –, valami mások számára is hasznos dologra váltani. Nem tartott sokáig eldönteni, hogy a legközelebbi versenyemen adománygyűjtőként fogok futni. Konkrét vállalásom, hogy októberben 65 évesen lefutom a Spar Budapest Maraton Fesztivál 42,195 km-es távját. Kérlek, segítsetek célom elérésében! „Nekem a kérés nagy szégyen”, nem szeretek kérni. De ez valami más. Nem magamnak kérek, hanem gyerekeknek, akiknek – még ha átmenetileg is – szebbé, elviselhetőbbé teheti az életét egy falmászással, íjászkodással, lovaglással töltött táborozás. Aki segített már másokon, tudja, ez milyen felemelő, jó érzéssel jár. A jótékonykodás melengeti a szívet, boldogsággal, elégedettséggel tölt el. Éld át az érzést. Nem tudsz keveset adni. A visszaváltott műanyag flakonért járó 50 forint is számít! 😁