Minden ember életében előbb-utóbb eljön az a pont, amikor szöget üt a fejében: hmm, el kéne kezdeni valamit mozogni…nálam ez eléggé utóbb jött el :D Én is, mint közületek valószínűleg sokan, megutáltam a mozgást az iskolai keretek között tartott “testNEVELÉS” órán, viszont felnőtt(ebb) fejjel rájöttem, hogy ezzel az utálkozással csak magamnak ártok, magamat hátráltatom egy boldogabb, egészségesebb élet elérésében. Ekkor jött az aerobik, zumba, különböző DVD-k és applikációk, konditermek világa, fegyencedzés, jóga…és az örök mumus, a futás. Mindig is harcban álltam a futással és ott motoszkált az agyam egy eldugott szegletében…mert hát olyan egyszerűnek tűnik, futni MINDENKI tud..gondoltam, akkor biztos bennem van a hiba, hogy pár száz méter megtétele után meg akarok halni. Szégyelltem lemenni is, hogy ott haldoklom a pályára leérésem utáni 3. percben, miközben a többiek játszi könnyedséggel és kecsesen suhannak el mellettem. Óriási kihívásnak éreztem, hogy én is elérjem ezt a szintet.. plusz a futás mérhetősége révén nagyon szimpatikus volt, mindig is otthon éreztem magam a számok, statisztikák világában, ezért hát a FUTÁS ♥ Aztán egy szép nyári napon egyszercsak nem érdekeltek többé a kifogásaim, mondván, biztos ŐK is kezdték valahol és azt az energiát amit az aggódásba ölök, hogy vajon mit gondolhatnak rólam, úristen hogy nézek ki stb; fektethetném talán a futásba is, több eredménye lenne.. Kezdőknek szóló edzéstervet kerestem a neten, letöltöttem egy app-ot, amivel a sebességemet és megtett távolságot tudtam mérni és uzsgyi! A 2 perc séta, 1 perc kocogásból lassan összejött az első egyben megtett 5 km, szuper tempóban (az app szerint..erről később majd írok még), micsoda boldogság ez egy kezdőnek! ..ekkoriban már sokat olvastam a futás elméleti hátteréről, futóközöségekről, eseményekről, így találtam rá a 32. SPAR Budapest Maratonra, melyet 2017. október 15-én rendeztek meg. Gondoltam, ha ilyen “gyorsan” a semmiből meglett az első 5K, semmi sem állíthat meg a versenyen teljesítendő 10K-ig plusz érmet is adnak, milyen szuper motiváció :D.. így hát beneveztem és izgatottan vártam a verseny napját… #staytuned felkészülésem tovább folytatódik, első félmaratonomat a beteg gyermekek élménytáboroztatását lehetővé tevő Bátor Tábor Alapítványnak ajánlottam fel, az alábbi linken tudod támogatásodat kifejezni azzal, hogy jelképes összegért örökbefogadod pár kilométeremet: Köszönöm, hogy támogatsz!