Izgatottan vártam a felkésztő tábort, tervezgettem hogyan fogok eljutni Hatvanba. A Bátor Táboros csapat az első pillanattól kezdve segítő kezet nyújtott menetrendekkel, telekocsi táblázattal. Találtam is valakit, akivel együtt utazhattam és így nem kellett azon aggódnom, elérem-e a vonatcsatlakozást. Egyébként ha vonattal mentem volna, az állomásról a táborhelyig is segítettek volna eljutni. A sofőröm egy tündér volt. Fiatal, mint a lányom, szintén az első táborára készült, sokat beszélgettünk az utazás alatt. Megérkezéskor úgy fogadtak mintha különleges vendég lennék, mosolyogva, kedvesen tájékoztattak mindenről, melyik szobában leszek, hogy a legkönnyebb tájékozódni, de legfőképpen, hogy mennyire örülnek az érkezésemnek. A tábor egyszerűen gyönyörű! Hatalmas terület az erdőben, rengeteg modern épület, tágas terek, rét, tó. És itt még nem is láttam semmit. Megkerestem a szobámat ahol emeletes ágyak voltak (örültem, hogy lent alhatok). Sorban érkeztek a szobatársaim, csupa fiatal, mosolygós lány. Hogy nekik jó volt-e velem egy szobában lakni nem tudom, de én imádtam őket! Délután indultak a képzések. Külön csoportokra voltunk osztva turnusok szerint. Rengeteg információ, szabály, szituációs gyakorlat, mit mondjak, volt bennem félelem hogyan fogok megtanulni ennyi mindent. A felkészítő blokkok között ettünk, beszélgettünk, ismerkedtünk, táncoltunk. Intenzív három napot töltöttünk el így együtt rengeteg tanulással, játékkal, nevetéssel. Közben bejártuk az egész tábort, megnéztük az összes varázs zugot ahol majd a programok lesznek a gyerekeknek. A hétvége gyorsan eltelt. Hazajöttem és innentől kezdve vártam igazán a nyarat, hogy végre ott lehessek házicimbiként a táborban. Folyt.köv.!