Hát azért az elhatározás (a Bátor Táborban cimbiként) könnyebb volt, mint a felkészülés úján az egyes lépések:) Tudom, hogy fontos már maga a felkészülés is, meg a maraton is az lesz, de azért fizikailag nagyon nem könnyű. Régebben is olyan típus voltam, hogy ha egy kicsit is visszavettem az edzésből, akkor igen nehéz volt "újrakezdeni", most meg pláne. Szóval a futások többsége elég nehéz, érzem, hogy a testem próbál "tiltakozni", de azért haladok hétről-hétre szépen fokozatosan. Ma megint futottam egy hosszút, kb. 23 km-t (augusztus közepe felé ennél már előrébb szoktam tartani, de remélem, elég lesz). Furcsa, hogy ebéd után alig bírtam felállni az asztaltól ... Lehet, hogy így 45 éves kor közelében már sokkal többet kellene nyújtani? (És az is biztos, hogy a jóga rengeteget segít a regenerációban.) Azért összességében minden jó:) Hálás vagyok, hogy van erőm és egészségem futni, csodás helyeken járok és futva nagyon intenzíven élem meg a helyzeteket, csodálom meg a szép helyeket, településeket, tájakat.   Közeledik a maraton napja! Fogadjátok örökbe kilométereinket :) Kösziiii!