Különleges volt ez a maraton is, hálás vagyok érte:) Szombaton nagyon náthás voltam, alig kaptam levegőt, kimerített a betegség. kérdésessé vált az indulás. Természetesen minden házi praktikát bevetettem, de így sem sokat javultam estig. A reggeli ébredéstől tettem függővé, hogy futok-e. A beállított ébresztő előtt egy perccel szuper közérzettel ébredtem (- ez volt az első csoda), így nekivágtam. Ez egy nehéz maraton volt. Számomra ez nagyon meleg idő volt és bizonyára edzhettem volna többet az elmúlt hónapokban. Mindennel együtt rengeteg élmény ért, sok gondolat felmerült, amelyeket magammal viszek az év további részére. Ma osztályfőnöki órán meséltem róla a diákoknak, íme egy rövid összefoglaló: 1. ha kitűztél egy célt, amihez hosszú út vezet, lesznek / lehetnek szakaszok, ahol brutálisan fáradtnak érzed magad - de még ekkor is képes vagy továbbmenni! :) 2. többet bírsz, mint gondolnád, és az út végén már nem fog érdekelni, hogy voltak nehéz részek 3. időnként megkérdőjelezed, hogy mi értelme az egésznek (ez normális!), minek vágtál bele; megígéred magadnak, hogy soha többet, de aztán az út végén már tervezgeted a következőt (ilyen élményetek biztos van ... pl.: verseny, szereplés stb.) 4. néha nagyon lassan telnek a kilométerek (órák, napok) - segít, ha megtalálod az apró szépséget, örömöket, nem arra figyelsz, még még mindig mennyi van hátra; az is segít(het), ha visszaemlékezel arra, hogy miért indultál el 5. a pihenésnek van létjogosultsága, de ha lépten-nyomon megállunk, még lassabban jutunk előre (ez nagyon egyéni, figyelj magadra, érezz rá, hogy mikor minek van itt az ideje) 6. a bátorításnak óriási szerepe van: bátoríts másokat és tanuld meg elfogadni a bátorítást! Köszönöm minden kedves barátunknak, kollégánknak, ismerősünknek a Bátor Tábornak küldött támogatást! Közel 300.000,- Ft gyűlt össze. Folytatás jövőre! :)