(for English version see below) Miért is fut az ember? Természetesen jelenleg a Bátor Táborért, de a rendszeres futás egyfajta életmóddá is tud válni. Abban a szerencsében volt részem, hogy már fiatalon is sokat sportolhattam és mint a legtöbb gyereknek, nekem is a foci volt a legkönnyebben elérhető sport. Ez mára részben megváltozott. Az angolban, ahogy több más nyelvben is, a „játszani” szót („to play”) teszik azon sportok elé, amelyekben a fizikai teljesítményen túl megjelenik a játék is: to play tennis, to play soccer vagy to play ping-pong. Én ezeket a sportokat kedvelem igazán, valószínűleg azért is mert nagyon szeretek játszani, a szó tágabban vett értelmében. Ahogy a gyerek az elmélyült játékban találja meg a maga kikapcsolódását, lesz „flow” élménye, úgy én is a játékos sportokban találom meg leginkább a teljes testi és lelki kikapcsolódást. De hogyan lesz a játék szerelmeséből egy lelkes futó? Mert hát ugye olyat nem mondunk, hogy „to play running”. A válasz erre egyszerre egyszerű és összetett is. Egyszerű, mivel ha valaki sportosan nő fel, akkor később is kisebb valószínűséggel fordít hátat a sportolásnak. Ha nincs kivel focizni, akkor ott a futás. Olcsó, mert elég egy jó futócipő (ez egyben szükséges és elégséges feltétel) és időhatékony, mert nem kell külön a sportpályáig eljutni, hanem az ajtónkból kilépve indulhat az edzés. Ugyanakkor a válasz összetett is és ezt a komplex választ talán a legjobban a Haruki Murakami japán író adja meg a „Miről beszélek, amikor futásról beszélek” című könyvében. Murakami jazzbár tulajdonosból lett világhírű kortárs író és abból az egyszerű prózai okból lett lelkes futó, hogy nem akart elhízni. Saját elmondása szerint az évek során rá kellett jönnie, hogy amit a regényírásról tud, annak nagy részét abból tanulta, hogy minden reggel fut. Magam részéről nem tudok sajnos jelentős írói munkásságot felmutatni, azonban a futás során mindenképpen közelebb kerültem saját magam megismeréséhez. A futás számomra egyfajta meditáció, ami közben elérem a „flow” élményt, amit követően az élet kis problémái megszűnnek létezni, a nagyobbak pedig leegyszerűsödnek. English version Why do I run? Of course, I run currently to support Bátor Tábor, however running has become a lifestyle for me. I had the chance to grow up in an environment where it was easy to do sport and as most children I played soccer most of the time. However, this has changed with time. In English, as in other languages, we use the word “play” when we are talking about sports where game is also involved together with physical performance: to play tennis, to play soccer or to play ping-pong. These types of sports are my favourite ones, probably because I enjoy the concept of game and find physical/mental relaxation and experience the “flow” in these situations. But how can a „game player” become an enthusiastic runner? Because we do not really say “to play running” right? The answer is both simple and complex. It is simple because when someone grows up doing sports it is likely he will continue later on. But if there is no one to play soccer with, running is still there. It is cheap because one pair of good running shoe is enough to have and is time efficient because training can start straight after leaving our home. Finally, the answer is also complex and this complexity is probably best explained by the Japanese writer Murakami Haruki in his book “What I talk about when I talk about running”. Murakami used to own a jazz bar and one day decided to become a writer. He started running simply to stay fit while writing, but he admits that running has become so much part of his life, that he learned most of what he knows about writing fiction by running every day. From my side, I do not have a past as a writer, but I certainly managed to get to know myself better while running. Running is a kind of meditation for me when I can reach the “flow” experience and small problems in life stop existing and major ones get simplified.