A legutóbbi blogomban leírtam, hogy elutazom Lengyelországba, meglátogatni Pétert Varsóban és együtt megmásszuk a hegyeket a Tátrában. Szerda reggel érkeztem meg Varsóba, ahol kicsit otthoninak éreztem magamat. Már az első nap 12 kilométert sétáltunk a városban, és a másik napot is így töltöttük szintén hasonló távval. Szerencsére mindent megnéztünk, mit lehetett a városban, a központot, a Pałac Kultury-t, amit "Sztálin Szülinapi tortájának" hívnak a helyiek, a Politechnika épületét, ami az ottani Műszaki Egyetem híres épülete és a Lazenki parkot, ahol a padokból Chopin szólt és találkoztunk Liszt Ferenc szobrával is, illetve a kastélykertben pávákkal, mókusokkal és rókákkal. Csütörtök este felültünk a vonatra és 7 óra utazás után reggelre Zakopane-ban voltunk. Én sajnos elég keveset aludtam, de ennek ellenére nekivágtunk a 12 kilós hátizsákjainkkal a túránknak, aminek első állomása a Dolina Gasienicowa-hoz vezetett, ahol elfogyasztottunk egy finom ebédet a fárasztó hegyi túra után. Itt körülbelül 1600 méteres magasságban voltunk, de ebéd után, immáron a táskáink nélkül elindultunk a Kasprowy Wierch felé, ami 1987 méter magas. Innen még tovább mentünk a Swinica nyeregig kb. 2200m-re. A kilátás fantasztikus volt és az időjárás is kellemes volt, szerencsére az esőt végig megúsztuk, az utolsó napon esett kicsit, de legalább letesztelhettük a táskák vízállóságát:) Másnap korán reggel 8 óra körül már úton voltunk a Zawrat nyereg felé (2158m), ahová láncokon kapaszkodtunk fel, szintén a nagy táskáinkkal. Itt volt egy pont, ahol úgy éreztem, most visszacsúszok, vagy akik mögöttem voltak fel kell, hogy toljanak, de erőt vettem magamon és sikerült felhúznom magam. A csúcson a kilátás bámulatos volt és rajtunk kívül még sok hegymászó, kiránduló fogyasztotta el uzsonnáját a páratlan panorámában. Innen utunk a következő szálláshelyig vezetett. A szállás a Dolina Pięciu Stawów Polskich, tehát a Lengyel Öt-tó völgyében volt. A környezet gyönyörű, a tavak a hegyi forrásokból és gleccserekből kialalkult tengerszemek, a levegő friss, a nap pedig csodásan sütött a hegyek között. Szintén elfogyasztottunk egy finom ebédet és innen indultunk tovább, immáron a nagy táska nélkül a Morskie Oko nevezett híres tengerszemhez. Itt egyébként már jártunk körülbelül 10 évvel ezelőtt, de akkor lovaskocsival jöttünk fel, nem pedig a hegyszirteken keresztül, túrabakancsban. Próbáltunk mindig a másik úton visszamenni mindenhova, persze, hogy nehezebb legyen, illetve, hogy minél nagyobb területet bejárjunk. Már sötétedés után, körülbelül 10 órára értünk vissza a szálláshoz, egy nagyon meredek kacskaringós túraútvonalon kellett visszajutnunk. Nem volt nehéz, csak a nap végére már eléggé fáradtak voltunk. Másnap meg akartuk mászni a 4. kétezres csúcsunkat, ezért már reggel 5 órakor felkeltünk és 6 órakor útnak is indultunk. A reggel gyönyörű volt, a levegő friss volt, kicsit hűvös és a csönd mindenhol lélegzetelállító. Reggel 8 órára már fenn is voltunk a Krzyzne 2112 méteres csúcsán. El sem hittem, hogy ilyen korán reggel ilyen magasra is fel lehet mászni, amíg meg nem csináltam :) Innentől már csak visszafelé vezetett az út Zakopane-ba, de útközben még megálltunk az első szálláshelyünknél, Gasienicowa-nál. Szintén egy ebéd után már rohantunk is Zakopane-ba, hogy elérjük a buszt, ami délután 4 kor indult vissza Varsóba. Még gyorsan bevásároltunk a finom füstölt sajtokból, amit a városban, de leginkább a legfelkapottabb sétálóutcában árulnak kis fabódékból a helyi lakosok. A buszt szerencsésen elértük és megkönnyebbülés volt a hosszú túrák után levenni egy kis időre a túrabakancsot. Másnap reggel aztán utaztam már vissza Dublinba, de már a buszon úgy éreztem, hogy még visszamennék a hegyekbe. A következő helyszín, ahova menni fogok Írország legmagasabb pontja a Carrauntoohill lesz, ami csak 1038 méteres, de a látvány fantasztikus. Ja és a legviccesebb, hogy a repülőrőn visszafelé az újságban éppen olvastam egy cikket egy ír hegymászóról, aki mondjuk az Everest-re ment, de ő is megmászta a Carrauntoohill-t, szóval hajrá :) English version to my foreign friends Last time I wrote that I would go for a couple of days to visit Peter in Poland, Warsaw and then go to Zakopane to climb the higher peaks of the Tatras.  Wednesday at dawn, it was good morning, I set off just before before 4 am. In Warsaw I felt like I was at home, because it was very much like Hungary. We have already begun preparing for the trekking because the tour was the first two days of sightseeing and we walked 12-13 kilometers a day. We've seen all that's important to see there. For example, in the city center, Pałac Kultury, the Stalin's "birthday cake", the Politechnika building, the Technical University there, and the Lazenki park, where we met the Chopin music bench with the statue of Ferenc Liszt or squirrels, foxes and peacocks in the summer Palace garden.  On Thursday evening, we sat on the far-off train that came from Gdynia and headed to Zakopane. It was the worst 7 hours train ride in my life, I could hardly sleep, it was uncomfortable, etc. ... I do not complain, because it probably will not be more comfortable in the Himalayas ... So we arrived in Zakopane by 8am and we took over the tourpiece . We carried our backpacks, which was around 12 kilogramms, and we walked up to the first place where we slept in the evening, to Dolina Gasienicowa. Here, after a delicious traditional Polish lunch, we set off on the first peak, so we climbed from 1600 meters up to 1987 meters (no bags this time) to Kasprowy Wierch. We then climbed even further to Swinica passage which was at about 2200m. At 8 o'clock in the evening we went back to the lodge where we slept but we started our second tour early at 8 o'clock. Our way to Zawrat (2158m) continued, which really worth it. There was a point where I thought I would not be able to pull myself up, but I eventually managed to do. By noon, we arrived at the other accommodation where we spent the second evening. This place is so amazing, it is called 5 lakes valley, Dolina Pieciu Stawów, with 5 lake between the mountains. From this house we climbed to the 6th lake, called Morskie Oko and from there we returned back to the Dolina Pieciu Stawów's house late that night. We slept there and we got up early morning, because we had to be at the bus station at 4 pm, in Zakopane. We started at 6 am and we were on the top of Krzyzne on 2112m by 8 am. The view was so amazing, but the air was a bit windy. From this point we descended to the house where we have been on the first night in Gasienicowa. As usually, we ate lunch and we went down to Zakopane. In the town we have bought a few hand made goat cheese from the local venders. We were in time in the bus station and we could finally take off the trekking boots. It was such a pleasure to my legs, but after I felt like walking and climbing more. :) The next morning I flew back to Dublin and I have read on the plane in a magazine about an Irish guy, who went to the Himalayas and he was the first to climb Carrauntoo hill in Co.Kerry, Ireland. I was laughing because I would like to climb this mountain as soon as I can. So let's go for hiking, keep going and I hope I can write my next blogpost about this 1038m high hilltop.  Thank you very much all of support and donations. We have 2 months left!