Újra motivált vagyok
Már nagyon hiányzott egy ilyen futás, mint a mai. Nagyjából fél éve nem éreztem ezt, amit a mai napon. Ezt hívom fejtisztító futásnak. Februárban és március elején térdfájdalmak miatt csak 2-3 km volt a maximum edzésenként, nem mertem többet menni. Aztán nagyon óvatosan emeltem 4-5 km-re. Egyszerűen féltem és nem mertem terhelni, minden futás alatt azon gondolkodtam, hogy csak ne legyen baj. Ma volt az első olyan nap, hogy csak mentem, ki tudtam üríteni a fejem és eszembe se jutott, hogy mi lesz majd a térdemmel. És ahogy elhaladtam a település központja mellett, annyira jó volt ránézni az esti fényekben, persze rögtön lőttem is egy fotót, amit most láthattok. Az idei évben ez volt a legélvezetesebb futásom és nem tudtam mást csinálni, csak vigyorogni. Kellett már ez a motiváció. Ma csak megint 5 km-t akartam futni, de úgy éreztem, hogy 10 km is menne, viszont kellett a hidegvér is, így 7 km-nél megálltam. 2023-ban, amikor elkezdtem, csak a figyelmem lekötésére használtam a futást, 2024-ben eredmény orientált lettem, ami túledzettséghez és fásultsághoz vezetett. Idén az a célom, hogy szépen, fokozatosan eljuthassak a célomhoz és közben befelé figyelve kicsit kiélvezzem az utat, ami a célhoz vezet.
További blogbejegyzéseim
Vivicittá
Kipihenve, átgondolva kicsit most visszatekintek a Vivicittára. Nagyon érdekesen alakult a felkészülésem, és vegyes érzelmekkel indultam neki megint ennek a versenynek. Tudtam, hogy nem fogom a tavalyi időket hozni, nem is ez volt a cél. A szombati 940 m-en nagyon jó érzés volt a gyermekeimmel futni, annyira ügyesek voltak és kifejezetten fegyelmezettek. Nekem ez a kis táv ilyen hangulathozó volt, mert még aznap egy 7 km-es távot is teljesítettem. A szombati napban az volt a legnehezebb, hogy hirtelen lett nagyon meleg, de szerencsére jól bírtam a tempót. Találkoztam a tömegben pár ...