Sziasztok 🙂 Szombaton volt a vállalásom teljesítésének napja a X. Previtál Szőlőskörön💜 50km 1000 m szint, 07:09:14 perc, rövidnek nem mondható, de annál hosszabb története😊 Nyolc hónap kőkemény, nem mindig problémamentes felkészülés előzte meg a versenyt. Hogy milyen volt ez a nyolc hónap....kemény, tudatos, fájdalmas, sírós, mosolygós, hisztizős, boldogságos, szomorú... de a legnehezebb pillanatokban sem gondoltam arra, hogy nem csinálom végig, hogy feladom. Hiszen annyian, de annyian voltak mellettem, motiváltak, segítettek, hogy egyszerűen nem volt más választásom, mint menni tovább az àltalam, magamnak kijelölt úton, esőben, hóban, kánikulában, kora reggel, hajnalban, késő este ,világosban ,sötétben vagy éppen 20 km -t lefutva 200 m-es körpàlyàn körözve. Hittel, Alàzattal, Szívvel, Lélekkel beletéve a munkát, mert tudtam, hogy munka nélkül nincs eredmény. És a vihart is át kell élni ,ahhoz, hogy lássam a szivárványt. Szombaton úgy àlltam a rajtvonal mögött, hogy tudtam, mindent megtettem, amit meg kellett, és meglehetett tenni, hogy a végén győztesként lépjek át a célkapun. Nem magamért tettem mindezt, hanem a Bátrakért, bátortábor gyermekeiért, az Élménykülönítménytagjaként 💜 Hiszen értük kezdtem el nyolc hónappal ezelőtt a felkészülést, értük kezdtem el kampányolni💜 És, hogy milyen volt az 50 km, 1000 m szinttel....hát... Fájdalmas, gyönyörű, gyötrelmes, felemelő. Az érzelmek minden tipusát átéltem. Voltam végtelenül boldog, voltam mélyen, vitatkozva önmagammal,( de mindig kibékülve 😅) 35 km -nél, amikor folyamatosan csak felfelé ,felfelé és mindig csak felfelé futsz, jön egy kis lejtő és mondják, hogy bőven a szintidőn belül vagy....hát az érzés az megfizethetetlen 😅, és akkor akkor már tudtam, hogy beérek az idő alatt, amit én kitűztem magam elé, nem a leggyorsabb idő…nem a legyorsabb tempó… de…az enyém, és ennyi mindennel a hátam mögött írtó jó érzés, hogy amit bevállaltam teljesítettem ÉRTÜK!!! Fantasztikus emberekkel futottam, hihetetlen erősek, kitartók, motivàlóak voltak! Mindenkinek volt egy kedves szava a másikhoz, egymásből merítettünk erőt. ❤️ Hihetetlen energiát kaptam a családomtól, barátaimtól, ismerőseimtől, akik végig kísértek az úton, végig hittek bennem, biztattak ,segítettek. Elmondani nem lehet azt az érzést, amikor frissítőpontokon ott állnak, várnak és kapsz egy -egy cetlit, amin azok az üzenetek vannak ,amiket TI, a családom, barátaim, ismerőseim írtatok nekem itt a facen...hát..sírás nélkül nem tudtam megállni egy a sok közül : " ÉN HISZEK BENNED ANYA! " 🤍🤍vagy amikor az utolsó 15 km-re csatlakozik hozzád, csak azért ,hogy ott legyen melletted, mert 8 hónappal ezelőtt megígérte, hogy ott lesz és besegít a célig... és szegény futásra szàmít, de csak osonást, emelkedőre sétát, dombról le osonó futást kap...de ott van...szó nélkül és hisz benned!! Vagy, amikor csippant a telefonod és jönnek és jönnek kora reggel az üzenetek…❤️🙏🤍 Vagy amikor beérsz és ott àll...csak miattad biciklizett àt a túlpartról, hogy ott legyen mikor beérsz...gondolhatjátok, hogy eltörött a mécses!! ❤️ Egy biztos: a szívemet, lelkemet ott hagytam a pàlyàn. Mindent kiadtam magamból. 1 méter sem maradt bennem. BOLDOG és BÜSZKE vagyok 🤍💜 Köszönöm, hogy elolvastad😘😘