Ugyan ma már csak egy rossz emlék, de mégis gyakran kísért... Tavalyelőtt nyáron egy hetet kórházban kényszerültünk tölteni Öcsivel egy agresszív, kiszáradást okozó hányós-hasmenéses vírus miatt. Az ügyeleten való hosszas várakozás és két infúzió után az orvosok úgy döntöttek, hogy Öcsikének további kezelésre van szüksége, és mentővel átszállítottak bennünket a Madarász Viktor utcai kórházba. A doktor néni és a nővérkék is nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, de Öcsike így is minden nap minden órájában többször megkérdezte hogy : Ugye hazamegyünk, anya? Mikor megyünk haza? Amikor pár nap elteltével picit jobban lett és már tudott inni, enni, akkor megengedték, hogy néhány percet sétáljunk a kórház udvarán a késő nyári napsütésben. Öcsikét cseppet sem érdekelte a kórházudvar, nem törődve a karjában lévő branüllel, erősen megfogta a kezemet, a kapuhoz húzott, majd kifelé az utcára és kiabálta: "Menjünk haza, anya!!!" "Nemsokára kisfiam..." -hazudtam neki, és lopva megkönnyeztem. Pedig tényleg pár nap volt, és hazaengedtek minket. Ma már - 5 éves nagyfiúként - szinte nosztalgiával emlékszik a bent töltött napokra. És hogy miért írtam le mindezt? Mert ez az emlék erősen hozzájárult ahhoz, hogy csatlakoztam a lila pólós különítményhez, és jótékony sportoló lettem. Eszembe jutott, hogy vajon mit jelenthet egy hónapokat, sőt akár éveket is kórházban töltő kisgyereknek az a pár vidám nap a Bátor Táborban. Micsoda öröm lehet számára kiszabadulni abból a rideg és fertőtlenítő-szagú szobából és belépni az önfeledt és boldogító élmények birodalmába! Mi, szerencsések, akik - remélhetőleg - pár nappal megúsztuk a kórházat, a fájdalmas szurikat és az infúziókat, oly sokkal járulhatunk hozzá ezeknek a kis betegeknek a boldog nyaralásához! Mindössze néhány kilométer futás, vagy egy szendvics ára amit ha adunk, sok-sok napnyi élményhez juttathatunk számos kicsi beteget. Gondoljatok bele: némi izomláz vagy néhány forint áráért, sok beteg gyermek arcára csalhatunk felszabadult mosolyt 🙂 Ezért kérem Tőletek is, támogassátok a kampányomat, hogy 40 nap múlva át tudjam adni a vállalt adományomat a támogatottjaimnak: Köszönöm hogy elolvastátok, mindenkinek szép vasárnap estét! ❤