Nem is olyan régen történt, amikor életem első félmaratonjára készülve elkezdtem internetes naplót írni. Minden egyes edzés után leírtam a tapasztalataimat. Ezt a naplót eddig senki nem olvasta, de most elhatároztam, hogy közreadom hajdani küzdelmeim emlékét. Vagyis, hogy hogyan jutottam el a napi 4-5 kilométer csigalassú kocogástól a - szintidőn belüli - félmaratonig. Olvassátok! "2021.07.19. Első edzésnap (feladat: 8 km futás, ebből 3 km lendületes a többi laza) Öt és fél hónappal a 47. születésnapom előtt elkezdtem a felkészülést életem első félmaratonjára. Bevallom őszintén, eredetileg nem szerepelt életem bakancslistáján semmilyen futáshoz kapcsolódó teljesítmény megvalósítása. Viszont jött a COVID-járvány, és alaposan átírta ezt a bakancslistát. Többek között felkerült rá a "nem megbetegedni" és a "túlélni" tétel is. És a betegség elkerüléséhez jónak láttam bevezetni az életembe a szabadtéri futást. Igen, a szabadtérit, mivel addigi életemben is rendszeresen futottam futópadon (arra volt idő, és az könnyen elérhető volt a munkahelyem edzőtermében is). Amikor eljött a home office kora, akkor elhatároztam, hogy a munkahelyemre történő bejutás és hazajutáshoz szükséges, ám az otthoni munkavégzés miatt megüresedett egy órát futásra fogom fordítani. Kint a szabadban. Eleinte 3-4 kilométereket kocogtam a környéken és nem is használtam semmilyen alkalmazást az idő és a megtett táv mérésére. Pár hónap után azonban rájöttem, hogy hasznos bekapcsolni a "runtastic" alkalmazást, hogy lássam, hogyan fejlődök. Aztán jöttek a virtuális, majd a közösségi futóversenyek és elkezdtek nőni a távok is... Az első tíz kilométerem után kezdett foglalkoztatni a félmaratoni táv kérdése...csak játszottam a gondolattal. Mígnem megláttam a WizzAir félmaraton kíírását, és észrevettem, hogy lehet hozzá edzéstervet kérni. Ma nekikezdtem hát a három hetes edzéstervben írtaknak megfelelően a felkészülésnek. És hogy miért írok naplót róla? Egyszerű: hogy ne adjam fel. Mivel ikres anyuka vagyok és gyémántkoszorús vitorlázórepülő, így amúgy sem könnyen adom fel a terveimet. Viszont a hosszú futás az én koromban egy kicsit más... De a mottó: "Aki másokat legyőz: erős. Aki önmagát legyőzi: hős" Nos, mindezen hosszú előzmények után, ma megtartottam magamnak ez első edzést. A reggeli órákat választottam a futásra. Épp átvonult egy zivatar, így frissnek tűnt a levegő, annak ellenére hogy a hőmérő 25C mutatott. Az első, bemelegítő kilométerem úgy éreztem, nem fogom tudni a nyolc kilométert csont nélkül megcsinálni a magas páratartalom miatt. De szerencsére tévedtem. Miután bemelegedtem, egész jól ment a lendületes futás. Az utolsó két kilométeren lassítottam csak le. Tudom, nem lesz mindig ilyen kedvező az időjárás, mert a hét második felére hőséget jósolnak."