Újabb résszel folytatom a régi "titkos" naplóbejegyzéseim közlését. Jó szórakozást! :-) "2021.07.23. Negyedik edzésnap A tegnapi hosszú futást követően ma - elvileg - egy pihenőnap következett volna. De mivel a hétvégén vitorlázó üzem lesz, és mi repülést tervezünk, úgy gondoltam hogy ma megcsinálom a kilenc kilométeres váltogató tempójú futást. Ha vasárnap repülünk már túl fáradt leszek estére, és a vitorlázás után ez nem férne bele. A vitorlázó teljesítményrepülés ugyanis állóképességi sport. Ezt csak azok tudják, akik versenyszerűen művelik. Mindenki más könnyedén hiheti azt, hogy semmiség egy vitorlázógép kabinjában álló nap kényelmesen ücsörögni és közben csak "igazgatni" a botkormányt és a lábpedált.  Egy fenéket. Már a repülésre felkészülés is komoly fizikai aktivitást követel meg, hiszen a hangárt kipakolni, illetve a szállítókocsikból a gépeket kivenni és összeszerelni önagában is jóval több erőkifejtést igényel mint egy sima aerobic-óra. Utána pedig ki is kell vinni minden "cuccot" a starthelyre, felállítani a start-sátrat, belekészíteni a gépekbe az ejtőernyőket, akkumulátorokat, navigációs eszközöket, térképet...stb. És még el sem kezdődött a repülés. Jó időben a távrepülés 4-6 (vagy több) órát is igénybe vehet. Ezalatt a átlagosan tíz másodpercenként hoz döntést a vitorlázópilóta arról, hogy melyik felhőre helyezkedjen, emelkedjen-e tovább az adott emelésben vagy keressen másikat, milyen irányban hagyja el a termiket és merre induljon tovább. Rosszabb esetben - ha elromlik az idő és alacsonyra kerül - melyik terepet válassza ki a biztonságos leszálláshoz. Mindez idő alatt az ember a szúk kabinba bezárva, sokszor 30-45 fokos hőségben izzad, és nagyon korlátozott lehetősége van enni-inni esetleg egészségügyi szünetet tartani :-) (ez utóbbira a lányoknak nincs is). Mindezt csak azért írtam le hogy szemléltessem : egy sikeres távrepülés napján az ember szellemileg-fizikailag annyira kimerül, hogy a legkevésbé sem lesz ereje utána aznap még 10-14 kilométert lefutni. Nos, ezért tudtam ma le a 9 kilométert. A feladat az volt, hogy kilométerenként változtassam a sebességet: egy lassú szakaszt egy lendületesebb kövessen. Ez nagyjából a táv feléig ment is, utána már legfeljebb a lassú és a még lassabb futást tudtam váltogatni. A meleg és a magas páratartalom eléggé megnehezítette a dolgomat még úgy is, hogy igyekeztem keresni az árnyékos részeket. A mai napon nem mentem túl messzire, inkább a környéken maradtam és kipróbáltam a tegnap eltervezett újításokat. A nedves arctörlő kendő használata szuper módon bejött, nagyon sokat javított a közérzetemen. A kulacsomba ma sima citromos víz helyett vitaminvíz került. Ez is bejött, mert így a hidratálás is hatékonyabb volt. Az energiazselét ezután is csak a 10 kilométer feletti futásoknál alkalmazom majd. A mai futás után alaposabban nyújtottam mint máskor, mivel a tegnapi nyújtás nem bizonyult elégségesnek, és utána ejjel éreztem hogy fájnak a combfeszítő izmaim. Ezzel véget ért a félmaratoni felkészülés első edzőhete. A tegnapi 12 kilométeres futást "betudom" a hétvégi hosszú futásnak (ami eredetileg 14 km lett volna, viszont az edzésterv megenged 15-20 % eltérést kilométerben. Két másik napon felfelé tértem el a megadott kilométerektől, így itt most megengedem a 15% eltérést negatív irányban)."