Itt ülök hosszú percek óta a billentyűzet felett és próbálom szavakba önteni az elmúlt hét történéseit... Aki ismer, tudja, ritkán van olyan, hogy nem bírok dumálni :D Hát most ez olyan... Azt persze pillanatok alatt le tudom írni, hogy alakultak a futásaim az előző héten, kezdem is ezzel, hátha közben jön az ihlet. ;) A 19-i 19 km után hagytam magamnak egy kis pihenőt és csak csütörtökön futottam újra. Akkor volt az Élménykülönítmény Piknik a Margit-szigeten. Kellemest a hasznossal összekötve hazafele futva jöttem a rakparton, így letudva egy kényelmes 10 km-es távot :) Szuper volt az esti fényekben futni, utoljára karácsonykor jártam erre és bár még a nyár végét tapossuk, kicsit megcsapott a vágy, hogy újra azokat fényeket csodálhassam a kocogások közben ;) Maga a piknik is fantasztikus volt, sok lendületet adott a folytatáshoz mind ötletekben, mind lélekben <3 Egy könnyű 6 km-es táv is elő volt írva múlthétre. Máskor többet szoktam futni, ha ilyen "rövid" az előírás (mert nem tudom 100%-osan tartani amúgy az edzéstervet), de most kihasználtam a kedvezményt, jól esett úgy elindulni, hogy egy laza örömfutás vár rám. Amúgy végül nem volt annyira az a szeles időnek hála :D Annál inkább örültem, hogy legálisan hagyom abba 6 km után :P A hét harmadik futása végül hétfő hajnalra csúszott át és hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy régen járt úton, a Citadella felé gyűjtöm be a kilométereket. Ezt az utat is nagyon szeretem, de valahogy nem jártam erre az utóbbi hónapokban. Annál inkább esett jól most a lelkemnek <3 Egyrészt, mert sikerült végig futnom felfele, még ha lassan is :) Ezt sikerként könyveltem el :) Másrészt, mert fent lenni hajnalban leírhatatlanul szuper érzés <3 A kilátás gyönyörű... Ilyenkor nincsenek buszok, turisták, csak egy-két sportos ember és a biztonsági őrök ;) Jó onnan lenézni erre a nagy, zajos, pörgős városra, mert annyira békés és nyugodt onnan fentről, hogy az is beleszeret, aki amúgy utálja :D Lefele az Erzsébet híd felé mentem és mivel kedvenc hidam (ne kérdezd miért :D) átfutottam rajta a pesti oldalra. Végül a Szabadság hídon vissza, egész hazáig. Kényelmes, kirándulós, városnézős 13 km lett, nagyon élveztem :) A nap folytatásában elmentem a Bátor Táborhoz éééééés megkaphattam a lila pólómat <3 Soha nem voltam még ennyire boldog egy futópólóval a kezemben és utóbbi időben nem is nagyon használtam a rajtcsomagosakat a versenyeken. De eeeeezt! Alig várom, hogy rajtam legyen :) Nem értettem régebben, miért annyira különleges dolog ez, de az elmúlt hét és az utóbbi hónapok megértették velem. Fantasztikus érzés ehhez a közösséghez tartozni... Igazán JÓ emberek között lenni, JÓ ügyért cselekedni <3 :) Korábban is jótékonykodtam már, de most értettem meg igazán, mennyire más, ha aktívabban vesz részt benne az ember. Mondták az elején, hogy majd meglátom, mennyire jó lesz, amikor jönnek a támogatástok. Persze, ezt én is gondoltam már akkor, és tapasztaltam is folyamatosan, de ami a múlt héten történt, arra tényleg nem találok szavakat :) Napról napra, sőt óráról órára érkeztek be az adományok és kúszott fel a mutatóm bő egy nap alatt 80-ról 99%-ra <3 Nem hittem a szememnek :O Boldogsággal töltött el minden egyes beérkező összeg és amikor a piknikről hazaérve megláttam, hogy 103%-on a mutató... hát azt az érzést most sem tudom szavakba önteni, de most is könnybe lábad a szemem, visszagondolva a pillanatra <3 És amire rájöttem még az elmúlt napokban az az, hogy nincs olyan, a cél teljesítve... Minden egyes támogatás újabb gyermek táborozását, újabb turnus megvalósítását segíti elő. Még nem tudom, hogyan tovább, és még fejben a jövőheti (atyaég JÖVŐHÉT!) félmaratonra készülök, de abban már most biztos vagyok, hogy nem ér itt véget a történetem az Élménykülönítmény színeiben <3