Nem tudom hogyan lehet belesűríteni pár mondatba mindazt, amit Kenyában kaptam. Igazából nem is lehet, sokkal inkább megtapasztalni, átélni, megélni. (De azért megpróbálom…🤷🏻‍♂️) Közel 3 hónap itt töltött idő után úgy érzem, Kenyában megtaláltam a második otthonom. Sőt, ezzel együtt számtalan olyan dolgot is, amit otthon, Magyarországon - akármennyire is kerestem - nem találtam. Nem mondom, hogy mindig tökéletesen sikerült a jelenben lenni, de azt igen, hogy itt minden egyes nap történt valami. “Valami”, aminek van jelentősége. Ez lehet egy összenézés, egy ismeretlen mosoly, egy pacsi, élmény vagy találkozás is. Egyszerűen nem tudtam robotpilóta üzemmódban létezni. Kérdésekkel, de elvárások nélkül jöttem, válaszokkal és kitörölhetetlen élményekkel megyek. Örökre bevésődnek az arcok, az élmények és tanítások. Merthogy mindegyikből kaptam jópárat. Nem tudsz felkészülni arra, amikor egy fiatal srác szemébe nézel és Ő nem pénzt kér, csak enni valamit. Mindegy mit, bármit. Arra sem, amikor az idős néni megmutatja a 2x2 méteres “lakását” majd a válladon sír miután elmesélte az életét. Mit mondasz neki negyed annyi élettapasztalattal? Arra sem, amikor egy rossz lépés és a másodperc törtrésze alatt két kézzel kapaszkodsz a hegy oldalában miközben alattad a szakadék. Igen, nem sok kellett volna, hogy találkozzam a halállal. Hirtelen megtapasztalod, hogy legyél bárki is, végtelenül törékeny vagy. És arra sem tudsz felkészülni, amikor olyan sportolókkal és emberekkel találkozol napi szinten, akikre valami miatt őszintén felnézel. Itt megtaláltam, hogy mik a valóban fontos és lényeges dolgok az életben, mert az emberek, a kultúra és a környezet mindennap rákényszerített, hogy máshogy gondolkozzam és cselekedjem, mint otthon. Itt nem tudsz “komplex” lenni, nem tudsz “túlgondolni”, nem tudsz “rácsavarodni” a dolgokra - vagy legalábbis sokkal kevésbé, mint otthon - hiszen teljesen más a környezet, amiben létezel. 2400 méterrel a tengerszint felett, akarva-akaratlanul más megvilágításba kerülnek a perspektíváid, az életed és a problémáid. Tudom, nagy szavaknak tűnnek… De tényleg így érzem és ezt tapasztaltam. Őszintén lenyűgözött, hogy lehet így is élni: egyszerűen, nyugodtan, stresszmentesen, közel a természethez, kevésből, mosolyogva de mégis boldogan. Az itt elő emberek ebben (is) baromi jók. Derűsek, mosolygósak, kedvesek, megélik a jelent és mindenkihez van legalább egy jó szavuk. Persze itt sincs minden rendben, sőt a legtöbb dolog nagyon nincs rendben. De ettől függetlenül azt hiszem, végsősoron ez a lényeg: elégedettnek lenni azzal, ami(nk) van és nem túl komolyan venni az életet. Persze ez baromi nehéz. Nekem sem megy. De legalább rá voltam kényszerítve, hogy mindennap megkérdőjelezzem a saját vélt vagy valós igazságaimat. A tutit nem tudom. Azt viszont igen, hogy sokkal többet kaptam, mint amit bármikor is remélni mertem. Emberileg, sportolóként, lelkileg, spirituálisan, minden szempontból. Szóval más ember lettem. Az itt töltött idő formált, mélyített, tükröt tartott, megkérdőjelezett sok mindent és rádöbbentett a lényegi dolgokra. Nem búcsúzom, mert szeretnék még sokszor visszatérni. Most ezt érzem és ennyit tudok csak mondani: Asante Sana!❤️