Megcsináltuk. Összegyűjtöttünk 1.000.000 Ft-ot…❤️

Annyi minden van bennem, de mégis elfogytak a szavaim… 10 hónapja, egy hajnali edzés kellős közepén jött egy belső hang, hogy a saját célomat ötvözve szeretnék találni egy rajtam túlmutató ügyet, jótékony célt. Aztán adtam magamnak 363 napot, hogy a sérülésem után újra felépítsem magam és kitűztem hogy az idei főversenyemig, az októberi Valencia félmaratonig minimum 1 millió Ft-ot szeretnék összegyűjteni a Bátor Tábor-on keresztül súlyosan beteg gyerekek és családjaik részére. Hittem benne, hogy el lehet érni ezt az elsőnek teljesen irreálisnak és elérhetetlennek tűnő célt, és abban is, hogy képes vagyok egyéni csúcsot, 67 percet futni a félmaratoni távon. Most, kicsivel több, mint két hónappal a kampány vége előtt… MEGCSINÁLTUK!🫶🏻 Szeretném megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt időszakban bármekkora összeggel segített, hogy közösen célbaérhessünk. A kedves szavakat, a megosztásokat, üzeneteket, hogy voltatok, akik az első naptól végigkövettétek a #milesforsmiles napokat és a gyűjtés alakulását. Köszönöm azoknak is, akik szerint csak kamu, amit csinálok. Nem volt az.😊 Kicsit sorsszerű, hogy pár hete újból megsérültem, jelenleg nem tudok futni, ezért fogalmam sincs, hogy egyáltalán rajthoz fogok-e tudni állni Valenciában, de bárhogy is lesz, én már célbaértem. Bár van még 9 hetem a versenyig, talán most jobb, ha mindig csak a következő napi feladatra fókuszálok. Persze mindent megteszek továbbra is, ahogy eddig is, de ebben a helyzetben most a legnagyobb erőt és hitet az adja, hogy közösen sikerült emberek életére ha csak egy kicsit is, de pozitív hatással lennünk. És ez bárminél többet számít. De ne nekem higgyetek, nézzétek meg a Bátor Táborban készült fotókat, nézzetek bele a résztvevő gyerekeknek a szemébe. Többet mond, mint amit én szavakkal bármikor is ki tudnék fejteni. Biztos vagyok benne, hogy minden egyes forint abból az egymillióból igazán jó helyre került. Hinni szeretnék benne, hogy az a sok munka, amit elvégeztem és a lemondások, amiket azért hoztam, hogy önmagam legjobb verziója legyek, valahol, valamikor, valamilyen módon kamatozni fog. Most elég nehéz a helyzet minden szempontból, de ha ezek a gyerekek nem adják fel, akkor én sem fogom. Szóval ha még itt vagy, és esetleg nem görgettél tovább: ezt a posztot csak azért írtam, mert hálás vagyok. Azért, hogy megköszönjem, hogy vagytok. És köszönöm, hogy ennyien (40+ ember) beálltatok a kezdeményezésem mögé. Legszívesebben egyesével megköszönném, de a legtöbbetek anonim módon adományozott, ezért csak bízni tudok abban, hogy valamilyen formában elér hozzátok/hozzájuk az üzenetem. Őszintén köszönök mindent. Sokat jelent. ❤️ Ui: Ha szeretnél még segíteni, részese lehetsz Te is, továbbra is nyitva áll az ajtó egészen október végéig. #milesforsmiles

További blogbejegyzéseim

Asante Sana!

Nem tudom hogyan lehet belesűríteni pár mondatba mindazt, amit Kenyában kaptam. Igazából nem is lehet, sokkal inkább megtapasztalni, átélni, megélni. (De azért megpróbálom…🤷🏻‍♂️) Közel 3 hónap itt töltött idő után úgy érzem, Kenyában megtaláltam a második otthonom. Sőt, ezzel együtt számtalan olyan dolgot is, amit otthon, Magyarországon - akármennyire is kerestem - nem találtam. Nem mondom, hogy mindig tökéletesen sikerült a jelenben lenni, de azt igen, hogy itt minden egyes nap történt valami. “Valami”, aminek van jelentősége. Ez lehet egy összenézés, egy ismeretlen mosoly, egy ...

Edzőtábor Kenyában, Itenben

“How are you my friend?” Még le sem szálltam a repülőgépről és egy “ismeretlen” ezzel szólított meg, fülig érő mosollyal az új év első napján. És ez nem udvariaskodás volt, tényleg érdekelte a válasz. Hogy vagyunk belül? De úgy tényleg. Merünk és tudunk rá válaszolni? Kenya egy végtelenül egyszerű hely. Van egy aurája, amibe ha belép az ember, valahogy, valami szükségszerűen megváltozik. Kenya és az itt élő emberek mindig emlékeztetnek arra, hogy ne komplikáljam túl a dolgokat, maradjak egyszerű de közben derűs is, és hogy becsüljem meg az apró(nak tűnő) dolgokat. Tavaly ...

Türelem, türelem, türelem.

#milesforsmiles Jöjjön az első havi beszámoló. A legfontosabbal kezdem: már több, mint 260.000 Ft-ot gyűjtöttünk össze, ez azt jelenti, hogy elértük a kitűzött cél 26%-át, kevesebb, mint 1 hónap (!) alatt. És még mindig 11 hónapunk van hátra! Óriásiak vagytok, nagyon köszönöm mindenkinek a felajánlását!❤️ 👉 Ha érdekel, hogy mi ez az egész: bit.ly/valencia107 Na és akkor a november... Nem gondoltam volna, hogy lehet ilyen mélyen lenni lelkileg és mentálisan, mint ahogy azt sem, hogy ha már 3 kilométert fájdalom nélkül tudok gyalogolni, akkor hálás leszek. Hát lehet. Nyílván azért ...