#milesforsmiles Jöjjön az első havi beszámoló. A legfontosabbal kezdem: már több, mint 260.000 Ft-ot gyűjtöttünk össze, ez azt jelenti, hogy elértük a kitűzött cél 26%-át, kevesebb, mint 1 hónap (!) alatt. És még mindig 11 hónapunk van hátra! Óriásiak vagytok, nagyon köszönöm mindenkinek a felajánlását!❤️ 👉 Ha érdekel, hogy mi ez az egész: bit.ly/valencia107 Na és akkor a november... Nem gondoltam volna, hogy lehet ilyen mélyen lenni lelkileg és mentálisan, mint ahogy azt sem, hogy ha már 3 kilométert fájdalom nélkül tudok gyalogolni, akkor hálás leszek. Hát lehet. Nyílván azért sem, mert sosem voltam még ilyen helyzetben. Amikor azt hittem, hogy minden rendben és talán túl vagyok a nehezén, akkor jött egy újabb pofon az élettől. Türelem, türelem, türelem. Nekem a futás és a sport nem csak a teljesítmény hajszolásáról szól - legalábbis próbálok nem elveszni ebben - hanem egyben terápia, énidő, csend és önismeret is. Ez most egyszerre került ki az életemből, ugyanis október elején a semmiből előjött egy sérülésem, ami miatt több, mint 8 hét edzésmunka esett ki. De mégis: hálás vagyok, hogy ebbe a helyzetbe kerültem, mert olyan kérdéseket kellett így feltennem magamban, magamnak, amiket egyébként valószínűleg nem tettem volna fel. Szóval ebben a hónapban a futás javarészt parkolópályára került, a rehabilitáció pedig előtérbe. Igyekeztem alternatívákat keresni (bicaj, úszás, elliptikus tréner, gyógytorna, erősítés) és minden tőlem telhetőt megtenni, hogy szinten tudjam tartani magam és sokkal erősebben jöjjek ki ebből a helyzetből. Nagyjából beköltöztem a konditerembe. 4:30-kor kelés, konditerem, napközben munka, délután újból konditerem, 9-kor legkésőbb alvás. Ez most egy önismereti út. Nehéz, megterhelő és nem túl izgalmas, de én választottam ezt az utat, így azt is vállalnom kell, ami ezzel jár. A sérülések, nehézségek pedig ugyanúgy a részei. Sokszor baromi fájdalmas, de végsősoron nem tudsz másra mutogatni és kíméletlen őszinteséget igényel. Nem mondom, hogy megtaláltam a válaszaimat, de azt igen, hogy keresem őket és visszatekintve erre a hónapra talán (túlzás nélkül) többet tanultam, mint az elmúlt években. Csábító, és könnyű lenne feltenni azt a kérdést, hogy "miért történik mindez velem" de inkább arra igyekszem koncentrálni, hogy mit akar tanítani az élet és mit tudok ezáltal ebből tanulni. De van ám jó hír is: az elmúlt pár napban már eltudtam kezdeni könnyen futni, így bízom benne, hogy innen már tényleg csak felfelé vezet az út. Türelem, türelem, türelem. Bárhogy is alakuljon, ez egy utazás. És baromi hálás vagy azoknak az embereknek, akik ugyanúgy bíznak bennem és nem engedik el a kezem.❤️ És Nektek is, mert motiváltok, hogy minimum 1.000.000 forintot gyűjtsünk össze olyan súlyosan beteg gyerekek és családjaik részére, akik nálam sokkal nagyobb nehézségekkel küzdenek az életben.😇 ➡️ Ha szeretnél Te is segíteni ebben a célkitűzésben, akkor itt minden információt megtalálsz: bit.ly/milesforsmiles_gyik ➡️ Ha pedig esetleg napi szinten bepillantanál az utazásba, akkor erre tessék: bit.ly/milesforsmiles_storyk #milesforsmiles #november