HOLNAP
Holnap félmaratont futok. Ezt mondogatom magamnak, amióta felkeltem, hogy végre tényleg felfogjam, mert még mindig nem sikerült. Talán majd ott... amikor ott állok majd a rajtban és eldördül a pisztoly és... rettenetesen izgulok!!! Az utolsó napok elég eseménydúsan teltek. A betegeskedés után még futottam pár kilométert a héten, az utolsó levezető edzés pedig a Margitszigeten volt, ahová a testvérem is elkísért, így amíg én futkároztam, ő hősiesen várt, vigyázott a cuccaimra, ugyanis elég hideg volt és jó rétegesen kellett felöltöznöm, nehogy visszatérjen a köhögés meg a nátha. A a türelemért és a képért is ezer köszönet neki! :) Aztán megérkezett az Élménykülönítményes futópólóm, elmentem a rajtcsomagért, megcsodáltam az épülő helyszínt, beszereztem az utolsó kellékeket, egy rövidebb futónadrágot és sapkát, mert nagyon melegre kell készülnünk. Egy kicsit megszállottan a hét második felétől már csak a futócipőmet hordom, igazából azért, mert tényleg ez a legkényelmesebb cipőm, meg, hogy más cipő már nehogy kidörzsölje a lábamat, ilyesmik... A másik kötelező kellék az a Bátor Táboros pulcsi. Valahogy segítenek még jobban ráhangolódni a vasárnapra. Ami segít még az az, hogy a rajtcsomaghoz kaptunk sok kis füzetet, bennük pedig rengeteg info, jó tanács, segítség van, szóval ezeket olvasgatom és próbálom a pulzusomat 140 alatt tartani. Úgy érzem holnap is ez lesz a legnagyobb kihívás. Persze attól még, hogy majd' kiugrik a szívem a helyéről annyira izgulok, elmondhatatlanul várom is! Úgyhogy már csak pár óra és itt a nagy nap! :) De ha lesz holnap annyi bátorságom, mint amikor leugrottam a pelenkaoszlop tetejéről, az pont elég is lesz! :) Szorítsatok értünk! :)
További blogbejegyzéseim
Huszonegy kilométer
Az utolsó élménybeszámoló hosszú lesz, legalább annyira, mint a tegnapi félmaraton, de szeretném, ha mindenki egy kicsit a részese lehetne a boldogságomnak, amit az elmúlt pár hónapnak, de leginkább a tegnapi napnak köszönhetek és megtudják, hogy kik azok, akik emögött a 21 kilométer mögött állnak. A FELKÉSZÜLÉS Ami úgy indult, hogy az utolsó zh-k közepette, május végén, már úgy éreztem, nem tudok többet a fenekem ülni, valamit muszáj csinálnom a tanulás mellett (vagy helyett?), ezért felpattantam a futópadra, majd 23 perc és 2 km után kiszakadó tüdővel ájultam le onnan... aztán ...
Visszaszámlálás
Nos, így augusztus utolsó napján kicsit visszagondoltam a mögöttem álló hónapra és arra gondoltam, megírom az élményeimet. Igaz a nagy összegzést a félmaraton utánra tartogatom, de azért pár dolgot szeretnék megosztani erről a pár hétről. Hosszú utak Az előzőekben arról írtam, hogy augusztusra már hosszabb távokat tervezek, és ez így is történt. Meglepő módon rettenetesen élvezem a 8 km-nél hosszabb futást. Először is, mert az időérzékem valahogy elveszik közben és csak azt érzem, hogy most - abban a pillanatban - mennyire jól érzem magam, ami hihetetlenül felszabadító érzés. Közben ...
Hol is kezdjem?
Már jó pár hét eltelt azóta, hogy elstartolt a kampányom, rengeteg minden történt közben, egy kicsit el is tűntem, ezért most szeretnék egy kis összefoglalót írni az eddigi eseményekről. Vizsgaidőszak - mert hogy még jócskán a közepén jártam, amikor elindult az adománygyűjtés, és amúgy hihetetlen erőt, energiát és motivációt adott a futáshoz is és a tanuláshoz is. Bár a vége nem volt zökkenőmentes, ugyanis infóból mentem még egy kört, így csak júliusban kezdődhetett a nyár, de a legszebb az egészben mégis az, hogy tényleg az infó fogott csak ki rajtam, hiszen az anatómia, élettan, ...