Ma (is) edzettem a Kinizsi 100-ra, a lakóhelyem gyöngyszeme, a Nagykevély tökéletes terep erre. Egy "Kevélykör" (ami egyébként annyit tesz, hogy felfutok a Kevélynyergen át a csúcsra, majd a hegy másik oldalán le vissza a faluba) kb. 8 km és kb. 350 m szintet jelent. Ebből ma déleletőtt 3 kört csináltam, a mai edzés vége így 24.66 km lett és 989 méter szint. Majd' ezer méter függőlegesen. Ezt kényelmesen (el ne hidd, ez soha nem lesz kényelmes!) 4 óra alatt. Ezzel szimuláltam a Kinizsit, kicsit túl is tolva. Bár a táv így a Kinizsi 1/4-e lett, de ott ennyi táv alatt nem lesz azért ennyi szintemelkedés. Egész konkrétan a 100 km alatt van 3ezer párszáz méter emelkedés. Mást is szimuláltam ma. Nagyjából mindent vittem, amit egyébként is viszek majd élesben. Főleg az élelemre koncentráltam, ugyanis ilyen távot nem lehet megtenni megfelelő mennyiségű tápanyag nélkül. Tehát ehhez a kulcs tortilla wrap lett. A recept nagyon egyszerű: tortilla, amire kenek krémsajtot, és erre teszek szeletelt trappista sajtot. Ezt jó szorosan összetekerem, majd az így kapott "palacsintát" ketté vágom, és a darabokat alufóliába tekerem ismét jó szorosan. A lényeg, hogy minél kisebb helyet foglaljon, minél több tápanyag. Persze könnyen emészthetőnek kell lennie, mivel futás közben a gyomor nem szereti a nehéz ételeket, és vagy alul, vagy felül jön ki. Na persze nem nekem, másnak! 🙂 Szerencsére soha nem volt ilyen problémám, de nem is akarom kockáztatni, mert ha nem marad benn tápanyag, az a versenyek végét jelentheti. Szóval egész jó volt ez ma. Fárasztó persze, de teher alatt nő a pálma.