Portói gondolatok
Hol máshol lehetne legőszintébben felkészülni a szeptemberi Porto félmaratonra , mint Portoban? Igen, én is így gondolom. Ugyanis most Leca da Palmeirában futom a köröket, mely nemcsak az otthonom lesz majd egy évig, hanem a felkészülésem helyszíne is. Meg kell hagyni elég insipráló a közeg. Nemcsak az óceán végtelen kéksége inspirál, hanem a nyári emlékeim is a Bátor táborból. Ismét eltölhettem cimboraként egy hetet ott, és nem kevés élménnyel gazdagodtam. Bizton állíthatom, hogy ez valóban az Élménykülönítmény. Futhatok bármilyen szép helyen is itt Portugáliában, me sem közelíti a hatvani napraforgó mezőket. Csak egy dolgot tudok még biztosabban, hogy a Te támogatásod a legjobb helyen lesz: a Bátor Tábor mosolybankja rengeteg őszinte nevetéssel fizeti vissza kamatostul azt.
További blogbejegyzéseim
Futócimbik
"Fogd a kezem, és érezd magad biztonságban!" A futás nem egy magányos tevékenység, ahogy a Bátor tábori önkéntesség sem. A hétköznapok során a társak biztosítanak arról, hogy nem vagyunk egyedül, míg a táborban a cimborákra számíthatunk. Mivel én sem lennék itt ezen inspiráló futócimbik nélkül, így a kampány sem "futhat" el anélkül, hogy bemutatnám őket. Anyukám a példakép számomra a legtöbb dologban, így a futószenvedélyt is tőle eredeztetem. Anyával futottam első félmaratomat, de mind a mai napig hozzá fűződnek a kedvenc futásaim. Barátnőm Dian Fanni az, aki megmutatta ...
“Égen jártam”
A futás nemcsak egy sport, hanem egy olyan kirándulás, ahol minden évszakban részesévé válhatsz a természetnek és a világnak. Esőben te is esővé válsz, az erdőben futáskor erdei állatkákká változunk, és télen pedig mi is fagyos jégcsapok leszünk. Ma is hasonló élményben volt részem. A megszokott körutamra indultam , de képzeljétek beton helyett, Égen jártam. Csodálastos volt, és mint az élet különösen változatos. Először a narancsos napsugarak ragyogták be az ég alját, de később már lilás ködként merengtek a Nap utolsó pillái. Láss csodát, aztán tengerré változott az égbolt, és ott ...
Magányos futás vagy csapat sport?
Egyedül lihegve kocogni, fájdalmas minden légzés.. Rémálom. Sokaknak ez az első benyomásuk a futásról. Egyedül futni milyen unalmas, vagy mégsem? Vasárnap reggel én is a szokásos magányos Duna-parti napindító napfényben izzadó futásomra indultam. Gondoltam, azért milyen klassz dolog lehetne ezt megosztani másokkal (ahogy egyébként szoktam is). Nem keseredtem el, legalább egy kis Én-idő, gondoltam magamban. Azonban mindennek éreztem futás közben magamat: izzadtnak, vörös rákocskának, és kimerült vizsgaidőszakbébinek, de magányosnak NEM! Rájöttem , hogy a futók egy nagyon ...