Kimaradt pár blog bejegyzés, mert kicsit összesűrűsödtek a programok, több munkahelyi workshop és meeting miatt a tervezettnél csak rövidebb súlyzós edzések jöttek össze. És hát sajnos a jobb bokám sem nagyon támogat abban, hogy úgy nyomjam a kilométereket, ahogy szeretném. Nem most kezdődött, az első tízes után éreztem, hogy meghúztam a szalagokat, de hiába pihentettem, minden futás után durván jön a fájdalom. Kezdek izgulni, mert a jövő hétvégén már élesben is kipróbálhatom magam: október 6-án délután startol el a 10 km-es táv futócsapata. Izgulok azért is, mert egyre több minden derült ki az elmúlt hetekben a számomra és még biztosan rengeteg új dolgot és tanulnivalót rejt  magában ez a sport. Nem szabad elfelejtenem, igazán augusztus végétől futkorászok, szóval igencsak a rookie ligában nyomom. Eddig ezeket a következtetéseket vontam le: egész szépen tudok fejlődni, ami az időt illeti. Az első 10 km-es futáson 6:18 volt az átlag km időm, a legjobb pár hétre rá már 5:28 lett. Azt hiszem, hogy le fogom tudni tisztességgel futni a 10 km-t a versenyen is. Pár dolog ami segít: folyamatos céltudat: bármennyire is nehéz néha nekiindulni, ha felidézem, hogy miért vágtam bele, nem marad kétség benne. Veszem a csukám és hajrá. Ha le akarok állni a 6 -7-8 km-eknél, eszembe jut a Lila póló és kapok egy löketet. A barátok, akikkel - jellemzően virtuálisan - futok. Jön egy screenshot messengeren vagy az értesítők Straván, tök sok erőt ad, hogy vannak futóbarátok, akik szintén nyomják. Ha ők izzadnak, én sem maradhatok el. A jó zenék. Ezek fontosabbak mint először gondoltam. A jó ritmus, az odavágó szöveg szintén át tud kapcsolni egy kis kapcsolót a fejemben. Eddig jutottam, még biztosan lesz még mit gyűjtögetni tapasztalatokat, hogy egy következő szintre - pl. félmaraton - is el tudjak jutni. Aztán vannak a visszahúzó tényezők. Mert ugye a 10 km-t le tudom futni, az nem is vitás. A kérdés, hogy milyen idővel. A bokám sajnos elkezdett vacakolni. Illetve csak a jobb, ami azt jelentheti, hogy arra a lábamra terhelek rá, mivel nem gondolom, hogy genetikailag gyengébb anyagból szőtték volna. Most kúrálgatom, fáslizgatom, és remélem, hogy végig tudok vele szaladni 10 km-t. Általában az első 2-300 méteren még érzem, aztán bemelegszik és rendben van. Futás után 5 perccel viszont már sántítok rendesen, ami tart 3-4 napig. Az időjárás a másik kiemelt tényező. Igen, nekem újdonság ez is, mivel augusztus vége óta futok, eddig mondanom sem kell, "luxus" körülmények között. A nyári reggelek kellően szárazak és mérsékelten hűvösek voltak. A szeptember végiek viszont nyálkásak, kifejezetten hűvösek és szelesek... Legutóbbi futásomon minimum 30-40 mp-et dobott rá a szembe szél a kilométer átlagomra... és esőben még nem is futottam, nem ismerem, hogy mire kell figyelni, vagy milyen hatása lehet a teljesítőképességemre. Mivel csak 1 hetem maradt, a következőkkel készülök: Fekete nadálytő krém, fásli és pihentetés. Erről hallottam a teremben és erősített meg a patikus is. Szóval egy kis kényeztetés a rossz bokámnak. Mátéval végigjárjuk/kocogjuk a tényleges pályát holnap. Egy vasárnap délutáni programnak is beillik, állítólag szép időnk lesz. Csak majd ne felejtsek el nyomni egy selfie-t. :) Roland barátom megígérte, hogy átjön és ad pár jó tanácsot. Elvégre van a lábában néhány kilométer. Ha van használható infó a hozzám hasonló kezdő futóknak, ígérem megosztom. Összeraktam a futó playlist-emet. Szerintem állat jó zenéket találtam hozzá. Igyekeztem az eddigi futás tapasztalatomhoz időzíteni a megfelelő számokat, hogy ott segítsenek a zúzós elemek ahol kellenek, ott kapjak energiát, ahol épp lemerülni készülök. Kedden elmegyek a Bátor Tábor irodába a saját, testre szabott (legalábbis amennyire az L-es méret az) mágikus Lila pólómért. Hú, ezt már nagyon várom!!! :) Nagy futást már nem tervezek, de október 5 pénteket kivettem szabadságnak. Ott tolni fogok egy húzós edzőtermi aktust, bár a lábaimat kímélni fogom - ahogy eddig is :) Ja, és van időpontom a fodrász Incihez, mert jól is kell kinézni másnap! :) Az október 6-i alkalom családi nap lesz. Kint lesznek a gyerekek, a feleségem, néhány barát, talán még kolléga is. És eljön anyukám is. Európa bajnok 2. helyezett evező. Én a nyomába sem érek, de azért titkon remélem, hogy egy kicsit büszke lesz rám ő is.