Télen, koratavasszal többen hallhattátok tőlem, hogy jótékony céllal, a beteg gyerekeket táboroztató Bátor Tábort támogatva rajthoz állok egy áprilisi futóverseny 10 km-es távján. Aztán jött a vírus, a versenyt eltolták, bennem pedig alaposan megcsappant a motiváció. Hiába tartottam már 7 km-nél, azt éreztem, nyáron a kánikulában, pláne egy bizonytalan versenyért nem fogom tudni magam rávenni a mozgásra. Ez részben igaz is lett, úgy éreztem, megszakadni, a futást a kánikulában 7-8 km-ekkel megutálni nem akarom, múlt héten a 10 km-es távról végül átneveztem az 5 km-re, de van azért két pozitívum. Egyrészt a 3-4 km-eket több alkalommal is lekocogtam, mert a bemutatkozómból ismert azóta kamaszlánnyá cseperedett kislány, egykori táborozó, és az anyukája úgy döntöttek, lefutják velem ők is a távot. Ugyan nem 10 lesz, de ennél "bátortáborosabb" nem nagyon lehetne. A másik örömteli, hogy azért a mozgásra rávettem magam, ha más formában is, és szép kellemesen, szinte észrevétlenül több, mint 600 km-t tekertem biciklin az elmúlt hetekben. Közte a legutóbbi, most pénteken egy Mosonmagyaróvár-Győr-Mosonmagyaróvár kirándulás volt, a kerülőimmel együtt (mert akkor már csak megnéztem ezt-azt) majdnem 100 km. Ezt még júniusban amikor új biciklit vettem, akkor terveztem el, mert szerettem volna megismételni azt a 16 éves kori kirándulást, mikor anyukámmal és a nagybátyámmal betekertünk Győrbe, amire azóta se voltam képes. Szóval talán ezzel a 600 km-rel pótolhatom azt a hiányzó 5 km futást, és nem okoz senkinek se csalódást, hogy csak 5 km-t futok majd. Kérlek Titeket, ha tehetitek, továbbra is támogassátok a Bátor Tábort az adatlapomon. Köszönöm előre is!