Csak egy kör. Ez a jelmondata a Balaton körüli 220 kilométeres - 218 kilométer valójában a teljesítendő távú - futásnak. Nevezzük csak egyszerűen a futók körében elterjed nevén UB-nak. 2016-ban első ízben szerepelt csapatunk ezen az eseményen. A távot eredményesen teljesítettük, így nem is volt kérdéses, hogy az idei évben is részt szeretnénk venni a megmérettetésen. A csapatunk magja egyben maradt, a tavalyi 9 fő helyett viszont idén sérülések miatt csupán 8 fővel álltunk rajthoz és egy kerékpáros kísérőnk volt az úton. Pénteken délután indultunk el a helyszíntől nem messze lévő szálláshelyünkre, a kenesei Honvédüdülőbe. Útközben megálltunk bevásárolni, hogy ne járjunk úgy, mint 2016-ban, hogy még este, fáradtan rohangáljunk boltot keresni a következő napra-éjszakára a megfelelő mennyiségű szénhidrát és folyadék beszerzéséért. Így nagyjából 2 óra alatt értünk le, majd elfoglaltuk a szállásunkat. Eztán, irány a ClubAliga, a tésztaparti. A csapatból heten vettünk ezen részt, egyéb elfoglaltságok miatt ketten szombat reggel érkeztek a helyszínre. Mindannyian felvettük a Varga pincészettől kapott borunkat, majd a tésztaadagunkat befalva körbe sétáltuk az esemény helyszínét, fényképeket készítettünk és egy-egy jégkrémet toltunk az arcunkba. Mivel egyik csapattársunk ezen a napon ünnepelte születésnapját és névnapját is, ezért visszautaztunk Balatonkenesére, ahol előkerült a házi pálinka, felbontásra kerültek a borok és a sörök is. A Balaton parton beszélgettünk munkáról, futásról. Egészen jól elrepült az idő. Jómagam éjjel 2:30-kor kerültem ágyba. Mivel csak délután 14:25-kor rajtoltunk, így volt idő regenerálódni, kipihenni magunkat. Eljött a szombat délelőtt. Nagy nehezen mindenki kikecmergett az ágyából, kávézgatott, összepakolászta a körbefutáshoz szükségesnek vélt felszerelését. Néhányunk a parton lángost evett, néhányan pedig elmentek reggelizni. Ekkor már csatlakozott hozzánk a még hiányzó két csapattárs is. Telt az idő és lassan közelítettünk a rajthoz. 13 órakor az első szakaszt teljesítő kollégánkat vittük át a rajthoz - tavaly enyém volt ez az etap -, ahol viccesen megkérdeztem tőle, hogy akar-e esetleg cserélni velem. Persze, ebben volt egy kis zrika is, hiszen tavaly ugyanezt a kérdést ő tette fel nekem. Elbúcsúztunk egymástól és visszatértünk a szállásra, mivel még rengeteg időnk volt, hogy a váltáspontra elinduljunk. 14:50 körül aztán mindenki az autóba szállt, illetve a bringás kísérőnk elindult a futónkhoz. Mi pedig a kenesei Vak Bottyán strandnál vártuk, hogy odaérjen. Leginkább én vártam, hiszen a következő szakasz már az enyém volt. Egészen Balatonalmádiig kellett futnom. Úgy érzem, sikerült egy nagyon jó időt futnom a közel 12 kilométeres távon, amit 5 perc 10 másodperces ezrekkel abszolváltam. A stafétát átadva, gyors nyújtás volt, energia, só és folyadékbevitel. Aztán hajrá a következő váltópontra. Nekem volt időm regenerálódni, egészen Balatongyörökig a többi tagunk szedte a lábait. Éjjel háromnegyed 1-kor jött az újabb szakaszom, mintegy 12,9 kilométer Keszthelyig. Míg a délutáni szakasznál a nap és a szembe fújó szél okozott leküzdendő problémát, éjjel a viharos erejű szél volt csupán az ellenfél. Nagyon szeretek este futni, de a rengeteg bogár, ami persze a szemébe szeretne kerülni az embernek, nem volt valami kellemes... Majd jött Gyenesdiás környéke. Mivel az irammal nem volt problémám, igyekeztem minél több futótársat megelőzni. Szemben három biciklis jött, akik feltehetően már az italozástól jól éreztek magukat. Egészen addig a pontig, amíg az utolsó, aki jobbra-balra tekergette a kormányt frontálisan nem ütközött velem össze... Szerencsére - nekem legalábbis -, nem kellett kiszállnom a versenyből, mert már a csuklómmal és a fejemmel vettem le a kerékpáros fiatalt, a lábaim egyáltalán nem sérültek meg. Az utamat folytattam, bár folyamatosan járt a fejem... ezen a szakaszon már sajnos az incidens mínusz másodperceket okozott a futásomban. Az eredményemen azonban nem látszott meg, mivel az átlagom így is 5:06-os ezrekkel volt mérhető. Így utólag visszagondol mindig az ember, hogy mi lett volna, ha nincs ez... Keszthelyen váltás, majd újból nyújtás... na, ekkor éreztem erős fájdalmat a csuklómban. Persze mondtam a többieknek, hogy ez nem fog akadályozni a továbbiakban, menjünk! Az éjszaka folyamán elért bennünket az eső is. Mivel holt időm volt, igyekeztem sokat ülni, pihenni, de a váltásoknál számoltam a nagyjábóli érkezési időt és kísértem a kocsiba a leváltott tagunkat, addig a többiek tudtak egy keveset aludni. Egészen Balatonszemesig kellett várnom, hogy ismét futhassak. Tavaly is enyém volt ez a rész, tehát valamelyest ismerős volt. Erre az etapra húztam fel magamra az Élménykülönítményes pólóm, mivel tudtam, hogy a szakaszom végén, Balatonföldváron készülnek fotók is. Igyekeztem ezt a távomat is a lehető legjobb idővel hozni. A szakasz elején két nagyobb emelkedő is volt, amire nem is emlékeztem. És most így utólag azt gondolom, hogy el is futottam magam kicsit az elején, hiszen 4:47-es átlaggal hajtottam a lábaimat Balatonszárszóig. Tavaly, amennyire jól sikerült Szárszótól Földvárig a futás, most annyira nem ment. Talán a napfelkelte is közrejátszott ebben, nem tudom. Ezt a 9 kilométert csak átlagosan 5:20-as ezrekkel sikerült megtennem. Innentől azonban már beindult a tagok között a rotálás, rövid szakaszokat futottunk, gyorsan kellett a kocsinkkal is előrehaladni. SiófókSóstó és Balatonvilágos közötti 3,6 kilométeres szakasz jutott rám. A váltópontnál jól feltorlódtak a kocsik, így az elindulásom nehézkesre sikeredett. Gondoltam, ez rövid szakasz, így elővettem a gyorsabb cipőmet is, hogy ami a csövön kifér még a végén azt beletegyem. Egyre több egyéni versenyző és csapatok futói mellett mentem el, 3 kilométerig tempót tartottam, amíg két másik futónak sikerült is megelőznie. A vége előtt 300 méterrel nyitottam a hajrát, későn. Mert ugyan a hátukra szaladtam az előző futóknak, de a chipnél mégis csak ők tudtak előbb csippantani. A váltás után irány a cél és egy közös befutás a kapun. Megcsináltuk! A tavalyi időeredményünkhöz képest jobb idővel, 18:54:18-as eredménnyel sikerült behúznunk a XI. UB-t. Jövőre újra megpróbáljuk!