Mai napra egy hosszú, lassú futás volt betervezve. Kint esőre állt az idő, és a szél sem volt túl meggyőző. 9 fok, szél, de nincs kérdés, megyek. Közben már egyeztetek Apuval, aki bringával kísér az utamon. Nagyon jó érzés, hogy sosem hagy egyedül. 10 óra után indultunk neki a mai távomnak. Picit kisütött a nap, aminek nagyon örültem. Szépen felvettem a kis utazótempómat, közben beszélgettünk. Csak úgy repült az idő és a kilométerek. Elfutottunk a Molnárszigetig, ahol azért már erősebb szél fogadott minket. De meg sem álltunk a 0-ás hídig. 7,8 km-nél fordultunk vissza, bár ne tettük volna, onnantól végig erős szembeszéllel kellett megtenni hazáig a távot. 12 km-nél frissítettem egyet, aztán már meg sem álltam. 15 km-nél 4-szer tempósabb futás következett, és meglepően jó erőben éreztem magam. A running indexem 56, ami kimagasló a táblázat szerint. Szerencsére a Polar órám minden fontos információval ellát, így látom én is a fejlődésemet. Egy edzést sem hagyok ki, maximálisan készülök a versenyeimre.
Eljött végre a Maraton napja. Pár óra és újra egy álom teljesül negyedszerre. Izgalommal telt az éjjel, forgolódtam, de azért sikerült valamennyit pihenni. Apu jött értem, és kimentünk a rajthoz. Gyors ölelés és már a rajtzónában találtam magam. Gyönyörű, őszi idő volt. Találkoztam néhány ismerőssel, jó futást kívántunk egymásnak, és már hallottam a visszaszámlálást. Végre elindultunk, felvettem egy kényelmes tempót, és az első pár kilométer el is repült. Gyönyörködtem a tájban, élveztem minden egyes lépést. Szépen haladtunk a rakparton, majd jött a fordító, és már haladtunk is tovább az ...
Elérkezett az utolsó hosszú futás ideje a Maraton előtt. Augusztusban már nézegettem, hogy milyen lehetőségeim vannak. Szerettem volna egy 28-30 kilis versenyt találni magamnak, nem szerettem volna már tovább terhelni a családomat. Júniusban körbefutottam a Velencei tavat, Zoli kísért bringával, júliusban megtettem 6 kört a Margitszigeten, ahol az egyik futótársam kísért, augusztusban a bringás úton futottam 30-at bringás kísérőim Apu és Zoli voltak, szóval már eleget nyaggattam mindenkit. Találtam is egy helyes kis versenyt Dunaharasztin, remek a helyszín, közel van, és a futóklubból is ...
Egy álom, amely megvalósult. Láttam egy felhívást, hogy a Polar csapatába keresnek futókat az UB-ra. Megpróbáltam, elküldtem a jelentkezésemet, de még legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy bekerülök. Jött egy e-mail, hogy a Polar Vantage Csapat tagja vagyok. Szó szerint táncra perdültem az irodában, a kolléganőm furán tekintett rám, hogy mi is történt. Mondtam neki, hogy végre mehetek az UB-ra. Eddig nem sikerült sohasem bejutnom, ez egy szuper lehetőség, hiszen eddig inkább csak egyedül futottam a versenyeken, most végre próbára tehetem magam csapatban is. Nagyszerű érzés volt ...