Szombat reggel 5:45 az ébresztő éles hangjára ébredek. 6:20 találka Zsuzsival, majd bemelegítő gyors séta Krisztihez. Indulás 6:34-kor, most már cél a 6 km. A két hét alatt megtett 173 km után nagyon álmosan indulok neki a mai futásnak, érzek minden egyes lépést, de nem mondhatom le a futást, sőt nem is tenném, hiszen támogatni kell a két Anyukát, akik komoly elhatározásba kezdtek. Két hét múlva lesz a Night Run, amire el szeretnének jönni, szóval fáradtság ide vagy oda, mennem kell és bíztatnom kell őket. Az első egy km megtétele után már jólesik megint a futás. Kellemes nyári reggel van, találkozunk közben futókkal, integetünk egymásnak. Beszélgetünk, természetesen a futásról, a célokról. Teljes kikapcsolódás. Már nagyon vártam ezt a reggelt. Egyrészt tudtam, hogy a nehéz edzésemet már kipipálhattam a hétre, ami megnyugvást jelent, hiszen a Maratonra csak felkészülten lehet menni szerintem. Remekül érezzük magunkat. És megvan a 6 km. Sőt még picivel több is, nem is tudom mit mondjak, csak büszke vagyok rájuk. Fantasztikus emberek. Elbúcsúzunk Krisztitől és séta haza Zsuzsival. Barátnőm csak annyit mondott, hogy Szilvi köszönöm, hogy "fogod a kezemet, és hogy itt vagy a futásokon". Könny szökik a szemembe, jó érzéssel tölt el, hogy segíthettem megint.